Hogyan vonjam be a páromat a család mindennapi életébe? Túl sok változás történt az utóbbi időben és félek, hogy végképp eltávolodunk egymástól.

Biztos meglep, hogy ezt írom, de meg kell beszélni és fel kell osztani a feladatokat. Gondolom csekély ellenszolgáltatásért laktok ott, ha tetszik, ha nem, ki kell venni a részét a feladatokból. Nem lehet annyira csekély értelmű, hogy nem tud járdát söpörni vagy levelet gereblyézni vagy ki tudja mit kell. Egyszer megmutatják neki és kész. Legyen saját feladata.

Amit csinál, az duzzogás, mintha vele lenne kitolva, közben meg méltányolhatná a szüleid segítségét.

Inkább a párod össztehetné a 2 kezét, hogy volt hova mennetek.

Mondd neki legalább kikapcsolódik a jó levegöben, jobb mint a számitógép elõtt ül.

Az előzőektől eltérően én valahol megértem a párod...

Fel kell dolgoznia a kudarcot, hogy segítségre szorultok, plusz még az új munkahely, és ezek mellett a nyakába szakad egy csomó olyan meló, amit nem kért, nem akart.

Persze másfelől te is ugyanebben a cipőben jársz, szóval ez nem mentség.

Szerintem írd össze a problémáidat és a teendőidet pontról pontra egy listán és beszéljétek meg. A lista azért kell, hogy ne térjetek el a tárgytól, és ne kezdjetek tök máson veszekedni. Édesem itt vannak a teendők: szenet belapátolni a kamrába, leveleket összegereblyézni, ablakokat leszigetelni, a kertkaput megjavítani...stb. Ebből legalább 2-t be kellene vállalnod, vagy nem fognak egyről a kettőre menni a dolgok, melyik kettő lenne számodra alkalmas és mikor? Mikor megegyeztetek, akkor pedig tartani magatokat ahhoz, hogy ki mit csinál...

Másként nem lehet, ha most kicsit maga alatt is van, akkor is meg kell erőltetnie magát. Szerintem az is jó módser lehet, ha minden elvégzett munka után 'ünnepeltek' kicsit. Mi pl. ablakot szigeteltünk tegnap, utána rendeltünk egy pizzát, mert megérdemeljük, de felbonthattok egy bort is, elbeszélgettek kicsit. persze itt csak magamból indulok ki, de nekem ezek nélkül csak robot lenni az otthoni munka...

Így elég nehéz. Szerintem ez az egész helyzet zavarja, hogy a szüleiddel fogtok élni. Azért nem akar tenni semmit az "új otthonért", mert nem fogja ott jól érezni magát.

Beszéltetek erről?

OFF: Festés, burkolás? A festést még megértem, ha egy koszos falról van szó, mert azt neten is meg lehet egyszerűen nézni, hogy miként kell előkészíteni a terepet, és hogyan kell festeni (ha nem kell festéket keverni, csak szimplán húzogatni a fehér festéket a falon, az nem nagy kunszt, csak egy kis érzék kell hozzá), na de burkoltatni akarsz a férjeddel, aki a büdös életben nem burkolt? Milyen móricka munka lesz abból?

Az tényleg kudarc lehet neki, hogy családot alapított, csak éppen eltartani nem tudja, és még a legminimálisabbat se tudja biztosítani, na de arra nem az a megoldás, hogy bedurcizik..Nehéz lehet megszokni a helyzete, hogy megbukott mint családfenntartó (és ahogy elnézem, elég tartós mértékben, ha nem átmeneti a költözés), de akkor lehetne legalább annyi gerinc benne, hogy próbálkozik, és ne csak a gép előtt várja a sült galambot. Te nem tudsz segíteni, legfeljebb, ha fényezed az egóját. Hogy milyen jól meg tudná csinálni, mert milyen ügyes stb. Hogy bejön-e azt csak Te tudhatod, te ismered.

Ha nem is személy szerint ő tehet a helyzetről hogy a szüleidhez kellett költöznötök, attól még kudarcként éli meg. Hogy nem tudott segíteni a szüleinek, hogy ne veszítsék el az otthonukat, hogy nem tudott magatoknak másikat teremteni. Ez már kudarc lehet egy férfi számára. Továbbá felnőtt emberként kiszakad az addigi otthonból, ahol ő volt a "falkavezér", és most ott lakik egy másik falkavezér házába. Ez biztos frusztrálja. Továbbá plusz munka szakadt a nyakába a kerttel, amihez lehet nincs is kedve. A munkahely váltás önmagában elegendő stresszt okoz. Túl sok jött neki össze egyszerre. Ne siettesd, adj neki időt. Beszélgessetek sokat a témáról, de mindig csak lazán, pár perceket csak egyszerre. Meg fogod tudni mi a baja. Segíts neki feldolgozni az új helyzetet. Segíts neki megtalálni újra önmagát, a férfiasságát. Ha valamit megcsinál dicsérd meg, mások előtt is, éreztesd vele hogy nélküle semmire se mennétek, éreztesd vele hogy nélküle a szülei se mentek volna semmire, egy hőstettel felér, hogy otthagytátok a szüleinek a saját otthonotokat vállalva minden kockázatot. Azt is értesd meg vele, hogy ezt a döntést közösen hoztátok meg, mindenkit érint a változás, együtt kell feldolgoznotok és együtt kell túllennetek mindenen.

Viszont ha hosszútávon nem változik a helyzet, akkor el kell dönteni, hogy jó ötlet volt-e a költözés. Akkor ki kell találni más megoldást.