Rémesen hangzik ez a kérdés, de mégis kikívánkozik: szerintetek mikor fog eszébe jutni, hogy elvegyen?

Így,hogy "mi lenne,ha összeházasodnánk"?:) Ez így olyan egyszerűnek hangzik.:) Mondjuk biztos is,hogy túlmisztifikálom ezt a témát. De ilyenkor,amikor a munkahelyi problémáktól nem lát kettőig, hozzam fel ezt a témát? Ez olyan,mintha nem lennék tekintettel arra,amit most meg akar oldani és a saját kis nyugodtabb világomból elvarázsoltan szédelegnék mint a chemotoxos légy ezzel a kérdéssel. Egyszerűbben fogalmazva most nem aktuális,nem?

Bennem ráadásul ott van egy olyan érzés is,hogy nem szeretném felhozni és nem csak az aktualitás miatt,hanem mert úgy érzem ez az Ő lépése kell hogy legyen.S úgy még meglepetés is lenne újra.Mert az lenne,ha Ő hozná fel.

Nem vagyok egyszerű eset igaz?:) Köszi a Te válaszod is!

Szerintem ezen az elutasításon már túl vagyunk.Igaz beletelt majd egy évbe,de volt az A pillanat,amikor megbocsátott ezért,mert őszintén kértem is.Szenteste volt,majdnem egy évvel az elutasítás után,mégis potyogtak a megkönnyebbüléstől az öröm könnyeink. Úgy látszik ez a Mi sorsunkba bele volt írva,meg kellett történnie,mert ez hozta magával azt,hogy megváltozott a hozzáállásom a házasságot illetően,ami azért 20 éven át,igencsak más volt.Párom részéről meg szerintem az a pozitívum része ennek a dolognak,hogy így,majd azt az igent,még jobban fogja értékelni,mert nem kapta meg könnyen. Mindkettőnkben átértékelődtek tehát a dolgok. Szóval szerintem végül ennek a történetnek pozitív végkimenetele lett és lesz is.

Terveink változatlanok az elejétől fogva,stabilan közösen látjuk a jövőt és másképp el sem tudnánk képzelni.Nem kis dolgokon mentünk már keresztül...Senki és semmi nem tudott végleg elválasztani.Miénknél erősebb kapcsolatot,hát ez elég nagyképűen hangzik,de nem láttam még.Mái napig szerelmesek is vagyunk.A hibáival együtt,úgy szeretem,ahogy van.Elfogadtam olyannak amilyen, illetve tetőtől-talpig úgy szeretem amilyen.Ismerem,mint a tenyerem.Alapjaiban véve,egy erős, családi összetartozás-tudatban élünk.Tényleg nincs példa ilyenre a környezetünkben.Köszönöm,hogy ezeket leírhattam,jól esett.Kedves Utolsó,várni fogok...!:) Mindenkinek köszi!:)

Egyébként ha a már megváltozott,de annói házasságellenes mivoltom miatt nem akarna már elvenni,akkor nem hiszem,hogy azóta felhozta volna a témát.De mint mondtam,úgy tudom,hogy ez továbbra is szerepel a tervei(nk) közt.Csak ez az év,egy igencsak nagy hullámvölgy volt,ami még mindig tart.Ezért is nem értem,mit kattogok ezen.Biztos a Szilveszter miatt egyébként.Hogy most is közeleg az év vége szerintem.

Na mindegy,csak ezt akartam még hozzá fűzni,hogy a kedve nem ment el,meg higyjétek el,hogy a pénzügyi-munkahelyi gondok egy családfőt azért eléggé padlóra tudnak küldeni ahhoz,hogy ez igenis eltávolítsa az ilyen szép pillanatok tervezgetését,megvalósítását....Úgy belegondoltam,mióta kiírtam a kérdést,hogyha például holnap nyernénk 1nagyobb összeget,szerintem rögtön (max. 1-2nap észhez térés után) meg is kérne.:) Tehát nyilván nem függ sem a háztulajdontól,sem az egyéb gondoktól a házasodni vágyás/házasságkötés,de azért mégis.Férfinek főleg.Köszi!

17-esnél ott van AKKORA pont,hogy talán nem is tudja,mennyire bele trafált!:) Párom sokszor használja is azokat a kifejezéseket,amiket 17-ben olvasok....Szóval az úgy igaz,ahogy van!:) Nekem persze,nehéz megértenem,mert 0Ft-al a zsebemben is ugyanakkora mosoly van az arcomon,mintha pénzzel lenne tele,mert szerintem nem oszt,nem szoroz,egy szükséges rossz.Ő viszont más és ezt nagyon jól tudom.

Azt viszont nem kéne valahogy a tudtára adnom ösztönzésképp,hogy várom azt,hogy úgy érezze,megvan a biztonságos alapozható háttere a lépésre? Vagy nem kéne erre utalnom valahogyan? Talán akkor könnyebben otthagyná,ezt a hasznot csak ígérgető melót....