A feleségem újabban az orrom előtt levelezik pasikkal a társkeresőn. Szerintetek erre hogy reagáljak? (Bővebben lent)

Féltékennyé akar tenni. Kíváncsi rá, hogy küzdesz-e érte. És/Vagy szüksége van udvarlásra, hogy nőnek érezze magát.

Akkor se hagyd, hogy elfajuljanak a dolgok. Udvarolj neki te! Ha nem higgad le, akkor egyértelműen és higgadtan közöld vele, hogy vagy befejezi, vagy elmész, de a további megalázást nem tűröd.

Depressziós meg a tököm. Unatkozik, az a baja!

Mond meg neki, még egy levél és pakolhat!

Üdv a klubban!

(Párom hasonló tünetegyüttes.) :)

Nem sokat tehetsz. Elviseled, mellette maradsz. Ha nagyon rossz Neked, elváltok. Őt nem tudod megváltoztatni, ez egészséges emberekkel sem megy, így meg még úgy sem. Ő magától szintén nem tud megváltozni, mert nincs betegségtudata. Ha magára maradna, és ráomlana a saját élete, akkor lenne. Akkor elkezdődhetne valamilyen változás. Éppen Te akadályozod meg ezt. (Ahogyan én is, nálunk. Tehát nem ítéllek el ezért, csak tisztázom a tényállást.) ;)

Egyrészt nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy már meg is csalt. Ha mégsem, annak sincs jelentősége a viselkedése alapján. Mármint számára nincs. Ha még szeret téged valamennyire, le lehet ülni vele, és elmondani neki, hogy a Te szempontodból mit jelent mindez, mennyire fáj ez Neked. Lehet teljesen konkrét határokat szabni. ("Nincs több randi!" "Akkor tudok megbízni Benned a jövőben, ha..." stb.) Sajnos ez már a veszett fejsze nyele. (Saját tapasztalat.)

Mit tehetsz mégis? Te magad változol. Elfogadod, hogy ez nem jött be. Sors. Ő más, mint a normális emberek. Vagy el tudod fogadni Őt ilyennek, és szeretni Őt, amikor lehet, vagy keresel egy másikat, aki nem ilyen. Nagyon nehéz. Hosszú távon kimerítő. Nálunk volt családterápia, változás is volt, azt azonban nem titkolom, hogy most is Nekem kell legtöbbször engedni. Nekem kell kezelni a felmerülő problémákat. Ez pedig nem vezet jóra. Nem így működik egy egészséges párkapcsolat. Ha nagyon rosszul fogod érezni magad, úgy is ki fogsz lépni. Addig meg úgy sem.

Bizonyos emberek, én is, te is, valamiért nagyon ragaszkodnak az ilyen nehéz helyzetekhez. Nálunk a következők hatnak: 1, nem tudnám kitenni a páromat az utcára 2, valamennyire társfüggő vagyok 3, "beteg embert nem hagyunk magára". Leginkább ez utóbbi van belém nevelve. Ezzel egy gond van. Az addig egészséges fél is belebetegedhet. Ez pedig nem jó senkinek. Neked kell határozottnak, következetesnek lenni mindkettőtök helyett, mert Ő nem lesz az. Vezetned kell. (Nem uralkodnod.) Ha Ő ezt elfogadja, Te pedig képes vagy erre, működhet. De Te fogod működtetni! Ha ez nem megy, akkor jobb előbb mint később alapon szakítsatok, váljatok el, mielőtt a gyerekek sínylik meg a dolgot!

*Pedig jó körülmények közt él, nem csak az anyagiakra gondolok, hanem rengeteget segítek neki mindenben.

Talán ez a baj! Nőként írom neked, hogy nem szabad őket elkényeztetni, mert ez lesz a vége és ez oda-vissza igaz. Ha azt látja, hogy mindent megtehet veled, akkor meg is fogja tenni, hiszen tudja, hogy ott leszel mellette a történtek ellenére is.

Az én párom sok mindenben nincs a segítségemre (ez nem panaszkodás, vállaltam, ez van), de eszem ágában sincs más férfi után nézni, de ha mégis így alakulna, akkor előbb őt küldeném el és csak utána ismerkednék, ez így korrekt.

A leírtak alapján nekem úgy tűnik, hogy a feleséged már nem akar téged, de egyedül sem szeretne maradni, ezért nézeget magának másokat, aztán ha akad valaki, aki alkalmas lesz a számára, akkor kilép. Aki szereti a párját, az nem ismerkedik másokkal, mert nincs rászorulva más férfiak nyomulására, ahogyan te fogalmaztál.

A depressziót pedig ne kössük össze azzal, hogy ismerkedik, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ha depressziós vagyok, akkor pont nem az ismerkedésen jár az agyam, nem?

Kezeltesse magát vagy válás.

Az első randin bármi lehetett. Akár egy autóban is.