Azoktól kérdezem, akik valamilyen szinten vallásosak, hívők, vagy vallásos nevelésben részesültek: házasság egy elvált emberrel?

Egyházi esküvő így nem lehet, ami nagyon bántana. Szeretném, ha a házasságunkra Isten is áldását adná.

Nem tudom, mit tennék a helyedbe.

Egyik hivatalos vallást sem követem, templomba se járok, de mélyen vallásos vagyok. Egész életemben úgy lettem nevelve (a szüleim nem igazán vallásosak), hogy elvált emberrel nem szabad kezdeni, pláne akkor nem ha gyereke van. Nálunk a tág családban amúgy sem "divat" a válás, senki nem vált még el. Ebből a szempontból elég keményen gondolkodik a szűk családom is meg a tág család is.

Mégis egy elvált emberrel hozott össze a sors, ráadásul gyerekei is vannak. Amikor ezt megtudtam, nagyon kemény időszak következett. Őrlődtem magamban. Visszafogott a neveltetésem, a tudat, hogy mit fognak szólni a szüleim, visszafogott a saját erkölcsöm, a vallás, mégis olyan erős szerelem alakult ki, olyan erős kötődés az első perctől fogva, hogy nem volt menekvés. Levívtam magamban a harcot, aztán meg a szüleimmel is. Nagyon nehéz volt, hosszú ideig is tartott. Nem bántam meg. Négy éve vagyunk együtt, ma már házasságban élünk, és napról napra egyre szorosabb az összetartozásunk.

Sokat gondolkoztam azóta és rájöttem, hogy minden szabály, elvárás ami a vallásokban van (mindegy melyikről beszélünk) emberi elme által gyártott, mesterségesen a vallásba került elem. Felesleg. Sokkal fontosabb (mondhatjuk úgy is lesarkítva, hogy Istent jobban érdekli) hogy hogyan viselkedünk embertársainkkal, hogyan éljük a mindennapjainkat, tudunk-e megbocsájtani, merünk-e bocsánatot kérni, jót cselekszünk-e, jót akarunk-e másoknak... még sorolhatnám, szóval ezek sokkal fontosabb dolgok mint az, hogy két embernek nem sikerült a házassága és emiatt elváltak útjaik.

Ha egy elvált embernek nem bocsájtuk meg a múltját, elítéljük őt, nem adunk esélyt a kezébe a boldogságra, akkor nem követünk-e el mi is legalább akkora hibát, mint amilyen hibásnak őt tartjuk a múltja miatt?

Ha szereted és ő is szeret, akkor mi a baj? Ez a jó házasság alapja.

De kisgyerekes apával kapásból nem kezdenék.

Mi nem katolikusok vagyunk es nalunk ha helyrehozhatatlanul elromlott a kapcsolat a szexualis huseg miatt akkor megengedett a valas de csak nagyon indokolt esetben.

Ilyen esetekben ujra lehet alfdast kerni az uj hazassagra de csak a megcsalt felnek nem a megcsalonak.

Mindenkeppen torekedni kell a hazassag karbantartasara hogy megcsalas ne tortenjen meg. A megcsalas mar csak egy kovetkezmenye az elromlott teves alapokra epitett hazassagnak.

Isten nelkul hivo ember nem elhet kapcsolatban megbocsajtas az egyik legfontosabb szabaly hiszen Jezus is ujra es ujra megbocsajt nekunk.

Pl. a romai katolikus egyhaz nem engedelyezi a valas utani templomi eskuvot. Ha ebben a helyzetben vagy es ez zavar, akkor tényleg értelmetlen..ha te arról álmodsz, vagy a családod kizárja ezt a fajta közeledést.

Voltam ebben a helyzetben, zavart, de túl tudtam volna lépni ezen a ponton, nem emiatt lett vége annak a kapcsolatnak.

A templomi eskuvo nem feltelele a hivo hazassagnak sehol nem szerepel a bibliaban az hogy az oltar elott orgonaszora kell igeretet tenned.

Annyi szerepel legyen nyilvanos mindket fel legyen szabad es elhangozzon az igete hangossan .

A tobbi mar csak a katolikus egyhaz nepbutitasa tomjen ceremonia Isten nem a templomban lakik ezert ilyen soha nem kerne az embertol.

Isten elott egy varoshazi polgari eskuvo teljessen ervenyes szentseg. A sznetseg a ket szivben egymassal Isten elott kotodik.egyszeru.

Gyerekes dolog azt gondolni Isten a templomban van jelen.