A férjem undorodik tőlem. (Bővebben lent)?

Basszus, most annyira megsajnáltalak. :(

Szerintem a férjedet kisebb részben "terhelte meg" a szülésed - főleg hogy nem az első - inkább valamilyen más probléma lehet a háttérben.

Amikor mindketten ráértek üljetek le beszélgetni, hogy van e valami gondja, mondja el, mondd el te is ezt, hogy zavar, hogy nem úgy viselkedik veled mint régen.

És próbálj meg nem úgy beszélni vele, mintha ő lenne a csúnya rossz apa, mert lehet, hogy őt is nagyon megviselték az elmúlt időben végbemenő dolgok, amiről lehet, hogy nem is tudsz.

Nem akarom védeni, ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem kell feltétlenül nekiesni, attól függetlenül hogy nem tudja normálisan kifejezni az érzelmeit.

Amúgy ajánlom keressetek fel egy pszichológust, mert ez azért nem olyan kis dumcsi, és minden heppi dolog.

Egyébként a fizika érintkezés nemlétén kívül sem törődik veled? Vagy tényleg semmi? :(

Sajnállak, remélem rendben lesztek.

Szerintem nem ettol undorodik, de ez csak kesobb fog kiderulni.

(En bent voltam mindket szulesnel es most is szexynek tartom a parom. Nincs is emlekem arrol, hogy ott lent mi tortent.)

Nem kel ezt komolyan venni csak beijedt az ujabb gyerektől meg a felelöségtől és most téged 'büntet' undoritó amit csinál de gyorsan le fog ez nála csengeni,

te most ne foglalkoz az ő baromságával a babára és magadra koncentrálj.

Saját véleményem az, hogy a legtöbb férfi nem való a szülőszobába. Vannak olyan tipusú férfiak is, akiknek a születéssel járó dolgok természetesek (ők vannak jóval kevesebben), na ők bemehetnek. Egyébként mindkét tábornak maga a csoda a születés. Egy nőnek ismerie kell a férjét annyira, hogy tudja, hogy odavaló-e vagy sem. Akárki akármit mondana nekem akkor sem engedném, hogy a férjem bent legyen, mert ismerem, nem neki való látvány lenne (pedig még nem szültem).

Talán a te férjed is adott jeleket, hogy nem akar bent lenni (lehet az első után döntötte el, hogy soha többé), csak nem vetted észre, nyilván te is felfokozott érzelmi állapotban lehettél. Egyszerűen csak elmentetek egymás mellett, egyikőtök sem hibás. Most együtt, összetartva kéne ezt helyrehozni.

Akármilyen nehéz, szerintem most foglalkozz elsősorban a pici ellátásával és a saját regenerálódásoddal, a férjednek meg adj egy kis időt. Eltelik egy-két nap, egy-két hét, szépen lassan minden visszakerül a régi kerékváságba, megnyugszotok mindketten. A pici is majd egyre több örömet fog okozni a férjednek, közben megnyugszotok mindketten és majd egyre többet beszélgettek, újra egyre közelebb kerültök egymáshoz. Minden rendben lesz, gondolkodj pozitívan és legyél türelmes :) Gratulálok a picihez, boldogságot és egészséget kívánok!

Szerintem meg ez a lehető legrosszabb megoldás amit az utolsó felhozott. Most elkezdesz csak a babára koncentrálni, a férjed meg még úgy is érezheti, le van ő szarva...egy normál kapcsolatban sem szerencsés az apát kizárni ilyen szinten.

Ráadásul most jön a leghúzósabb rész, mert innentől 6 héttől akár 6 hónapig vagy több, éjjel nappal üvölteni fog a gyerek. Egyikőtök sem fog aludni, kómásan pedig igen nehéz a kapcsolatra koncentrálni. Ez az időszak még egy undor nélküli jól működő kapcsolatban is problémákat vet fel, nemhogy itt.

Mikor egy férfi örömét leli a gyerekben, az max. 1 évnél kezdődik, ha kezdődik, de inkább 3 évtől. Ha addig húzzák, mindketten megzavarodnak, netán megtörténik a félrelépés és a totális elhidegülés, és akkor már nehezebb lesz bármit is kihozni ebből. Az idő majd megoldja megoldás sosem jön be. Tessék leülni ezt megbeszélni. Még most. És ha tetszik ha nem, mindkettőtök részéről energia befeketetést igényel majd a dolog.