Mit csináljak? Teljesen ki vagyok.

Férjemmel 2 éve élünk együtt, van egy pár hónapos babánk. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, egyet leszámítva, hogy egy ideig gyakran emlegette az exeit, ami nekem nem tetszett, meg is kértem, hogy ne csinálja, mert frusztrált vagyok tőle. Javult a helyzet, boldogok voltunk, nagy tervekkel, ház, kocsi is van közös javakból. Éreztem, hogy imád bennünket.

Tegnap viszont este ültem a FB előtt, és egyik ismerős épp posztolta, hogy gratulál a Marikáknak. Párom leült mellém, meglátta, és jókedvűen, lelkesen rákérdezett: "Ma Mária nap van?" ...és mosolygott. Az exén kívül egy Mari sincs a környezetünkben, se családban. Mivel már szinte allergiás voltam az ex emlegetésétől (nem volt a felesége, nincs gyerek), gondolkodás nélkül rávágtam, hogy "ja, a lángos képű exednek van a névnapja, biztos már jól be van rúgva..." Erre a párom: "Nem írsz neki, hogy boldog névnapot?" Nagyon kiakadtam, sikítottam, hogy én miről köszöntsem már fel azt a csámpás ...t? Hozzá tartozik, hogy azért haragszom rá, mert lehordott engem mindennek a közös ismerőseinknek.

Nagyon kiborult a bili, ez amolyan utolsó csepp volt a pohárban. Hozzá vágtam, hogy ha gondolja elköltözöm, felhívhatja a drága exét, jöjjön vissza, mert annyira érdekli még mindig. Erre a párom meg rávágta, hogy én meg egy nagyv*lagú p***a vagyok. (Híztam 16 kg-t a terhesség alatt, abból 6-ot már fogytam 4 hó alatt). Még hozzá tette egy kis idő múlva, hogy ezt hozom ki belőle a hülyeségemmel. Azóta nem beszélünk. Szeretem, és nem értem miért csinálta ezt. Belátom nekem sem kellett volna így kiakadni, de már nem bírom cérnával, mert az anyja is már a fejemhez vágta, hogy mikor a kisfia együtt élt azzal a lánnyal, akkor ez és ez volt. Kit érdekel? Miért kell engem b...gatni? Én sem beszélek az exeimről, de kíváncsi sem vagyok a máséra. Nagyon haragszom, de nem tudom mit tegyek. Pici a gyerek, nem válhatok el...