Mit tennél ha ilyen lenne a társad?

Sziasztok!A jelenlegi helyzetről írnék most,de máskor sem jobb.Kiváncsi lennék a véleményetekre őszintén,hogy mit csinálnátok a helyemben?Szóval 8 éve vagyunk együtt.Van egy 4 és egy 1,5 éves kisfiúnk (mind ketten akartuk őket)

2 hete kiment a térdem és bevallom nagyon rá is hisztizek.Fáj valóban,de az undor és a félelem is bennem van,mert érzem ahogy recseg ropog,laza még.Csütörtök óta csámpázok mankó nélkül,de estére nagyon elfárad,fáj a lábam.1 hétig volt gipszem,ahogy levették aznap közölte velem a párom,hogy akkor mehetek fürdetni,mert ő nem fog és a töke kivan már különben is.Igaziból nem sokat segített.Anyukám és a húgom járt és járnak át még most is segíteni,elvinni a fiúkat játszóterezni.

Nem beszélget velem semmit,nem hajlandó meghallgatni sem,hogy mi fáj nekem,mi esik rosszul.szerinte az én problémám csak hülyeség.Semmi szeretetet,törődést nem ad nekem.Én nagyon vágynék már egy szerető társra aki néha megérint,megdicsér szeretetet ad és főleg beszélget velem.

Igaziból próbálok normális lenni vele,nem tudom mi lehet az oka,hogy ilyen...,de bevallom amikor bunkó velem nem tudok kedvesen szólni hozzá,nagyon csúnyán szólok neki,így próbálom magam védeni.Már nem szeretném menteni,próbálkoztam nem egyszer,nem fog változni.Tegnap este megkérdeztem megkérhetném e pár szivességre.Meg se hallgatta mit akarok csak közölte,hogy nem,mert mindjárt kezdődik a film.Szeretnék új társat találni,de nem fogok tudni,mert egyedül nem tudok hova menni a két gyerekkel.Nem fogok tudni fenntartani egy albérletet.Anyuhoz pedig nem tudok költözni két gyerekkel,nincs hely.Ha szétmennénk gyerektartásre nem is számíthatok tőle,nincs bejelentett munkálya.

Ti mit tennétek?Köszönöm ha valaki tanáccsal próbál segíteni,nem pedig ítélkezik!