Szülés után miért lesz sok nőből anya és megszűnik nőnek lenni, mert úgymond a szerelme a gyermeke lesz?

Ennek azért nagyon sok oka lehet. Biztosan vannak "ostoba turbóanyák", akiknek hiába van ott az áldott jó férjük, aki nem hagyja őket magukra, kiveszi a részét a háztartásból, virággal kedveskedik nekik, ők meg mégsem figyelnek rá, de az esetek döntő többségében kettőn áll a vásár.

Nekem pl. feláll a szőr a hátamon, amikor azt hallom, hogy szülés után a nő "nem foglalkozik a férjével." A férj nem kisgyerek, akinek az a dolga, hogy passzívan várja, hogy végre valaki foglalkozzon vele. Nyugodtan a kezébe veheti az irányítást, amíg a felesége fektet, ő elmosogathat, utána tölthet két pohár bort, és kihívhatja az asszonyt az erkélyre beszélgetni. Vagy felvetheti ám ő is, hogy mi lenne, ha odaadnák a gyerekeket egy délutánra a nagymamának, és akkor jutna idejük egy kicsit egymásra is. Ha van rá mód - pl. egy közelben lakó nagymama -, a legtöbb feleség boldogan kap egy ilyen lehetőségen. De sajnos a férjek-apák jelentős része este inkább elmegy a haverokhoz, vagy levágja magát a tévé elé, és megállapítja, hogy vele senki nem foglalkozik.

Azt tudomásul kell venni, hogy a gyerek megszületésével sokminden megváltozik, beszűkülnek a lehetőségek, a régi fiatalos életformának nagyon hosszú időre búcsút kell mondani. Ennek is meg lehet találni a maga szépségét, sok családnak sikerül is. És nem a gyerek totális háttérbe szorításával, hanem vele együtt, az ő igényeinek maximális figyelembe vételével is meg lehet oldani, hogy a házaspár időnként ki tudja engedni kettesben a gőzt. De ismétlem, ehhez mindkét fél szükséges.

Több oka lehet.

Nem elhanyagolható a hormonok jelenléte, a fáradtság, az ösztönök. Ezeken nem tudunk felülkerekedni, bármilyen modern világban élünk.

Én is úgy voltam terhesen hogy "én aztán nem leszek ilyen" - aztán amikor napi 18x szoptattam és este a férjem érintésére újra ömleni kezdett a tej a mellemből, hát elszállt az ihlet. Lent sem voltam rendben, hüvelyszárazságom volt - idő kellett, míg rendben jöttem fizikailag.

2-3 hónap alatt beleszoktunk, beletanultunk a helyzetbe. Nem hiszem, hogy a férjemnek joga lett volna ez idő alatt félremenni.

Amit viszont magam körül látok, hogy sokan túl sokáig várnak a babával, 35-40 évesen meg már annyira akarják, hogy amikor megszületik, tényleg csak a baba van.