Meddig "kell" tűrni egy házasságban?

Már néha a válláson gondolkodok. De elhessegetem a gondolatot, mert úgy érzem kinevetnének az emberek ha megtudnák, hogy "csak" ennyi miatt váltunk el. Úgy érzem még tűrnöm kell. De vajon meddig?

A férjemnek fontosabbak a kollegái mint mi, autóval viszi őket dolgozni és haza is viszi őket. Ez az egy autónk van, már anyagilag alig bírjuk tankolni. De nem kérne a munkatársaitól hozzájárulást, mert neki olyan jó szíve van. Ez a jó szíve a családját csődbe viszi a barátok miatt. Legutóbb a gyereket nem tudtam bevinni a kórházba (15 km) mert nem volt pénz tankolni.

Ha sütök valamit azt rögtön elviszi a munkatársainak, ha szólni merek én vagyok a rossz.

Nincs szexuális életünk mert állandóan a pénzen rágom magam, lefoglal hogy hol tudnék még spórolni. Rendszeresen mínuszba kezdi a hónapot a hitelkártya miatt. Én már nem tudok mit megvonni magamtól. Nem járok kozmetikushoz, fodrászhoz, nem veszek ruhákat magamnak. Minden ruhám már kinyúlt és bolyhos. De nem telik. Mert a gyerek az első.

Nem járok el itthonról. Nem költök csak élelmiszerre.

Párom nem szól hozzám, duzzog mert nem fekszek le vele. Ma is elmondtam neki ezeket a problémákat, de hallani sem akar róla. Rám sem nézett miközben beszéltem, nem is reagált rá.

Vajon meddig kell még tűrnöm?