Csak túlreagáltam a dolgot vagy másnak is rosszul esett volna ez a megjegyzés?

A páromnak van egy gyerkkori barátja X, aki mániákus hazudozó, többször vette rá hazugságra a páromat is, ezzel majdnem tönkretéve a kapcsolatunkat.

A párom még évekkel ezelőtt egy teljesen más szakmáról váltott a mostani munkájára. 3 hónap betanulási időszaka volt, ami alatt szinte szóról szóra be kellett vágnia egy vaskos oktatási anyagot. Nagyon sokszor elbizonytalanodott, hogy ez nem fog neki menni, nem tudja megtanulni, nem tudja megírni a teszteket stb. Éjszakákat tanultunk át együtt, amit tudtam segítettem, kikérdeztem, tartottam benne a lelket, amikor már zokogott, hogy ez nem fog neki menni, a végére már én is megtanultam vele együtt. Sikeresen vette az akadályokat, megszerette az új munkáját és nagyon jó is lett benne.

Most megint kénytelen új munkahelyet keresni, mert megszüntették az ő csoportját, ezért próbálok neki megint mindenben segíteni. Tegnap elmondtam neki, hogy mennyire büszke vagyok rá, hogy akkor is ilyen jól megcsinált, megtanult mindent, most is menni fog. Erre átölelt és azt mondta, hogy igen és én mindezt X-nek köszönhetem és hálás lehetek neki. Visszakérdeztem, hogy mit is mondott és elmagyarázta, hogy X támogatása és segítsége nélkül nem ment volna neki. Egy világ dőlt össze bennem. Észrevette, hogy valami bajom van és belekezdett egy elég átlátszó magyarázkodásba, de érezhetően csak azért, hogy mentse a még menthetőt.