Ha házastársatok (vagy élettársatok, barátotok-barátnőtök) súlyos sérülés vagy betegség miatt magatehetetlenné válna vagy eltorzulna, mit tennétek?

Volt egy munkatársam, aki megismerkedett egy nős férfival. A férfi sajnálatból a feleségével maradt, akinek harminc éves korában derült ki a súlyos betegsége és pár év alatt tolókocsis lett, állandó ápolásra kényszerült.

A férfi nem bírta már testi kapcsolat nélkül és a munkatársam szeretője lett. A csaj persze egy idő után sokkal többet akart volna és elfelejtette, hogy a férfi csak úgy ment bele az egészbe, hogy marad a felesége mellett. Két évig nyűglődtek egymással, végül a férfi szakított vele, mert nem akarta a feleségét elhagyni. Akkor nagyon haragudtam a férfira, hogy megcsalja a feleségét, de nem vagyok a helyében, nem tudhatom, hogy milyen lehet (és nem is akarom megtudni) testiség nélkül élni. Nem ítélem el, de sosem felejtem a történetet.

Hát ez attól függ milyen mértékű a károsodás.Ha nem önellátó,akkor nem tudnék vele maradni,valószinűleg beadnám valamiylen intézetbe,mert valakinek dolgozni is kell...Mert lehet marha romantikus,hogy ápolom,nade aztán kb fél év múlva ezt már a híd alatt kéne tennem,mert a rokkantyugdíj,meg az ápolási segély együtt kb 60e forint...Most lehet fujjogni,de maradjunk a realitás talaján...

Ami a szexet illeti,sajnálom,de nálam az is fontos szempont,csak amiatt nem hagynám el,de biztos,hogy lenne szeretőm előbb-utóbb.

31/N

Ápolnám, gondoskodnék róla ha tényleg szerettem őt, nem hagynám magára.Tudom hogy értem ugyanezt nem tenné meg egy barátom sem,de ha lenne valaki akit nagyon szeretek,és valami miatt magatehetetlenné válna,már nem vonzódnék hozzá,de szeretném ettől függetlenül.

Nekem szinte senkim sincs,és örülnék akárkinek ha vele lehetnék,még ha iylen állapotban is van.Ha találnék egy nőt aki megtetszik, és kialakulna valami,akkor a lebénult barátnőmnek továbbra is segítenék.Tudom hogy nekem is jól esne,ha én lennék ott,a helyében.