Ha házastársatok (vagy élettársatok, barátotok-barátnőtök) súlyos sérülés vagy betegség miatt magatehetetlenné válna vagy eltorzulna, mit tennétek?

Vele maradnek minden esetben.A nagyon sulyos seruleseknel sajnos sokszor a szemelyiseg is valtozik.

Ha a szemelyisege gyokeresen megvaltozna,olyannyira hogy az szamomra mar taszito,de onellatasra keptelen,akkor sem hagynam magara,tehat apolnam es mindent igyekeznek biztositani szamara,de egy ido utan elkepzelheto,hogy az erzelmi boldogsagot mas mellett keresnem.

Ennek ellenere mint mondtam,nem hagynam el,csak esetleg hosszu ido elteltevel ugy viszonyulnek hozza mint egy testverhez,nem pedig a ferjemhez.

Teljes mértékben biztos vagyok hogy a párommal maradnék, mi nagyon szeretjük egymást és tudom hogy fordítva is igaz lenne!

20/L

Az általad felsoroltakat nem hiszem, de kisebbeket (pl 1 kar elvesztése, vakság) szerintem igen.

Folyamatos ápolást viszont nem vállalnék. Fel kéne adnom mindent (karrier, család, szerelem - mert nekem ne mondja senki, hogy egy nyaktól lebénult emberből nem szeretne ki pár hónap/év alatt)

ezt a kérdést akkor tudod igazán megválaszolni, ha benne vagy az adott helyzetben. akkor éled át, és látod a nehézségeit.

minden erőmmel azon lennék, hogy kitartsak mellette, de az ember egy idő után nagyon bele tud fáradni egy ekkora "munkába". lelkileg-testileg megviseli.

a nagypapám Alzheimer-kóros volt. nagyon szerettem őt, felnéztem rá egész életemben, de iszonyatos volt azt átélni, hogy igaz testben jelen van, de már nem tudok vele úgy beszélgetni mint régen. a nagymamám természetesen ápolta és mellette volt a végsőkig, viszont neki is fájdalmas volt így látnia az egykor erős, okos férjét.

Sérüléstől függ.

Ha nyaktól lefele lebénul,nem tud beszélni,akkor igazából már nem él,csak vegetál,akkor talán egy intázetben jobb helye van.

De ha "csak" durván megég,és eltorzul,de agyilag nem sérül vagy csak kicsit,akkor erre vannak jobbnál jobb orvosok,akr külföldön is,van végtagpótlás,műszem és hasonlók,tartanám benne a lelket-mint eddig kisebb sérüléseknél- és együtt végigcsinálnánk,hogy újra normális életünk lehessen.

Súlyos agykárosodásnál ha tudnak segiteni,akkor megpróbánám a lehetetlent is,de ha nem,akkor ugyanaz mint az első eset.