Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Betelt a pohár. Elhagyjam?
ma 21:49
Igen, valószínűleg boldog házasságban élő pszicholgusként álomvilágban élek:)
Inkább megy a harc a gyerekek közt mert hogy az én lányom sehol nincs a párom testvérének gyerekeivel szemben.Pluszban bele is szólnak mindenbe.
Szerencsére nem anyósomnál lakunk.Mikor megszületett a lányom akkor mentünk anyósomhoz de akkor is el kellett költözni mert állandóan össze kaptunk vmin anyósommal.
Először neked kell leülnöd és megbeszélned önmagaddal, hogy mit akarsz ettől az embertől.
Ha képtelenek vagytok összehangolni az életet egymással, akkor csak egy kiút van: a válás.
A feszültségek, az örökös veszekedés iszonyú sok energiát felzabálnak, mindkettőtök, de főleg a gyermeketek egészségére megy rá.
Ha elválsz, nem leszel egyedül, mert ott a gyermek.
Mint nő még előtted az élet, van nő, aki 3-4 gyerekkel is szerető társra talált.
Engedjétek el egymást, ha másképp nem megy: a gyermeketek érdekében, mert így ő is boldogtalan és idegbeteg lesz, s ez a példa fog előtte állni, amikor párt választ.
Elsősorban az energiáidat a kicsire kellene fordítanod és nem az örökös feszültségekre, háborúskodásokra.Mivel nem klappol a természetetek egymással, sajnos ez együtt kikerülhetetlen. A helyedben lépnék: kifelé.
Nézd kívülről a dolgokat. A napi nézeteltéréseket, problémákat ne vedd figyelembe, mert azok eltűnnek, ha netán otthagyod.
Én a következőt csinálnám. Ha látok esélyt arra, hogy a kapcsolatunk változik, pozitív irányban, akkor kerek-perec megmondanám neki, hogy házasodjunk össze. Gyerek mellett, közös háztartásban ennyi idő után ez szerintem nem irreális elvárás.
Ha erre nem hajlandó, akkor nem akar felvállalni, és nem tervez veled komolyan. EBben az esetben lelépnék.
Persze, csak ha érzed a kapcsolatotokat annyira erősnek, hogy el tudod képzelni, hogy házastársak legyetek. Ha nem tudod, akkor felesleges bármiről is beszélni.
Csajszi, valljuk be őszintén, erre nem gyengén rácsesztél.
Vagy együtt maradtok, és lenyeled ezeket, majd 40 évesen megfáradva, leamortizálva, megcsúnyulva, lelkileg kifacsarva felkötöd magad.
Másik lehetőség, hogy elváltok, édesanyádhoz költözöl gyermeket nevelni, és ekkor majd 40 évesen jössz rá egyedül, csinosan, hogy igazából a kutyának sem kellettél, majd felkötöd magad.
A fentiek a statisztikialag valószínü verziók.
Inkàbb legyen a történeted tanulság mások számára...
Ne! Eszedbe se jusson!
Gyenge ember vagy, tapadós, határozatlan, és sértődős. Valójában te imádod azt a létet, amiben élsz, csak most egy kicsit eleged lett és sajnáltatod magad.
Nem mondom, hogy nőj fel, mert a te típusod sajnos soha nem nő fel, 80 éves korára is ilyen marad. De ha van benned egy kis szív, ne válj el és ne tedd tönkre a kislányodat! Legalább neki legyen jobb - gondolj erre. Egy jó anya minig jobb életet akar a gyerekének, mint amilyen neki volt.
Szép nyarat! :)
Mert ha vele maradok akkor jobb lesz a lányomnak?Hát,kétlem.
Állandóan azt hallgassa szegény hogy veszekedünk.Akárhogy nézem akkor is jobb lenne a gyereknek az ha külön lennénk.
Már tegnap kiléptem ebből a kapcsolatból.Ide költöztem a szüleimhez.Innentől kezdve nekünk már nem sok beszélni valónk van.Egyáltalán nem sajnáltatom magam.én is feltettem egy kérdést amit oly sokan mások megtesznek ezen az oldalon.
Már így is ki vagyok lelkileg is testileg is.De a lányom miatt tartanom kell magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!