Nagyon felhúztam magam. Mit csináljak, hogy idegből ne ordítsak vele?

Argh, mondja tovább. Most már azt is idekeverte, hogy tegnap apámmal telefonon volt egy kisebb vitám, ami után apám rám csapta a telefont. (Hirtelen haragú, de nem haragtartó, 5 perc után szerintem el is felejtette a dolgot). Majd fejtegette, hogy apám mennyi mindent megtesz értem, és ennyire nem voltam hajlandó neki és most azonnal kérjek bocsánatot tőle. (Két sort kellett volna írnom egy magyarul valamennyire beszélő külföldi ügyfelének, aki ezt pont megértette volna magyarul is, mi viszont már késésben voltunk egy programról, ezen vitatkoztam össze apámmal. Ma reggelre láttam a levelezést, hogy simán megbeszélték az ügyféllel e-mailen, mindenki értett mindent.)

Annyira nem hiányzott mára ez a felesleges balhé. Most letolta kopaszra és még elkezdte részletezni, hogy biztos rosszindulatból hagytam vastagra a csíkot.

Mondtam, hogy semmi gond, tényleg elbénáztam, de egy "figyu, túl vastag, vágjál még belőle légyszi" konstruktívabb lett volna, mint ez az eszement hiszti, amivel annyit ért el, hogy neki nem lett taraja, de pocsék mindkettőnk hangulata.