Hogyan lehetne ezt a vitát rendezni, sajnos nagyon felhúztam magam ismételten (? )

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__valas__14..

Ez az előzmény. Az ottkarácsonyozásról sikerült finoman lebeszélnem.

Viszont az előzmények után tegnap odaadott egy láncot, ami bár tetszett volna, úgy kaptam, hogy az ex küldi. Hihetetlenül elfutott a méreg, hogy ha megbeszéltük, rábólintott, akkor mi a jó életért kell belobogtatni nekem a vörös posztót?

Sajnos dühömben nem a legszebb stílusban adtam elő a véleményemet - a stílusért utólag elnézést kértem, de a tartalmát fenntartom.

Azzal érvelt, hogy nem akarja elvadítani a viszonyt, mert így eléggé necces. Csakhogy pont nem azt kértem, hogy vadítsa el (arról az ex gondoskodik), hanem egy diplomatikus, két lépés távolságtartást. Aminek része, hogy nem válunk a másik lekötelezettjévé.

Amikor megkérdeztem, hogy mégis miért hozta el, azt válaszolta, hogy "de hát mit kellett volna tennem?"

Egyszerűen kedvesen, de határozottan annyit mondani, hogy "kedves tőled, de szerintem nem vagytok olyan viszonyban Mariskával (legyek ez én), hogy ajándékokat adjatok egymásnak".

Kezdem úgy érezni, mintha egy béna politikus lenne, aki hagyja, hogy korrumpálják, majd később csodálkozik, hogy zsarolásba fullad a dolog.

Megértem, hogy szeretett volna egy ilyen láncot, de mivel a mintája/kivitele miatt kevés helyen kapni (én se nagyon láttam, csak egy ismerősön tetszett meg), de akkor se az exszel intéztesse. Lehet ékszerésznél csináltatni, de ha az nem járható út, egy doboz gyufának is örülök, de azt magától adja.

Most olyan érzés, mintha valaki megkapná a kedvenc ételét, csak "egy picit belepisiltünk". Hiába picit, hiába volt az eredeti szándék nemes, innentől ehetetlen az étel.

Ne értsetek félre, nem akarok válni, nem összességében a férjemmel van gondom, csak ezzel a helyzettel. Szemet hunyni azért nehéz, mert heti rendszerességgel hallgatom a siránkozásokat az ex miatt.

Javasoltam egy megoldást, ami nem tisztességtelen, nem bunkó, nem agresszív, hanem diplomatikus és hosszútávon segítene is a helyzet megoldásában. Megbeszéltük, egyetértett. Rá egy hétre meg ez történik.

Amikor rákérdeztem, hogy ő mit kapott tőle (a nem fogadunk el semmit tőle elv miatt), mondta, hogy semmit. Itt sumákolást sejtek, mert ha nekem bevásárolt egy drága ajándékot, neki miért ne vett volna valamit?

(A szenteste nálunk betegség miatt mára tolódott át, ez csak úgy odaadta, hogy az ex küldi.)

Nem rosszindulatot feltételezek a férjemről, hanem inkább - elnézést érte - töketlenséget. Nem szeretném átszabni a személyiségét, de ezt az egy helyzetet szeretném rendezni, tisztázni. Pont azért, hogy egy-egy sarkallatos pontnál, mint ez is, ne törjek ki, mint egy vulkán - a sok-sok halmozódó, ehhez kapcsolódó idegeskedés miatt. Évek óta nyelem, próbálok jó pofát vágni hozzá, csak annyit szeretnék, hogy ezt tisztázzuk és jussunk konszenzusra.

Azt hiszem érezheti, hogy belelépett a kutyakakiba, mert egyfajta zavart támadó-védekezéssel reagált, össze-vissza érveléssel.

Mindezt úgy, hogy amúgy nem szoktunk veszekedni, az elmúlt évek alatt ez volt talán a második vagy harmadik alkalom.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de nincs kivel megbeszélnem ezt (nem zavarnám a barátaimat ilyennel karácsonykor), ha meg nem vezetem le a feszültséget, megint az ő fejét harapom le - ezt nem szeretném.