Ti nem veszitek észre, hogy a mostani (30-as 40-es nők) megbolondulnak, ha pár évig otthon vannak egyedül a kisgyerek (ek) -kel?

Ez nem egy korosztályra jellemző! Sokkal inkább azokra a nőkre, akik a tanulmányaik befejezése után arra gyúrnak, hogy mielőbb férjhez menjenek és gyereket szüljenek. Most hogy ezzel az a céljuk, hogy az idősebb rokonai elvárásának megfeleljenek, vagy éppen a barátnőivel verseng, hogy ki szül előbb, vagy egyszerűen csak önmaga van úgy, hogy főállású anya akar lenni, ez egyénenként változó, de ezek a leggyakoribb esetek.

És akkor van akinek rögtön sikerül "férjet fognia" (azért mondom így, mert legtöbbjük nem szerelemből házasodik, hanem donor kell neki vagy aki eltartja, vagy egyéb), aztán valahogy besikerül az a baba.

Ez van akinél már 20 évesen sikerül, van akinél 30, de akik ilyenek, és nem a szerelmüket keresik, azok amíg nem mentek férjhez és nem szültek, addig azon rágják magukat, ahelyett, hogy világot látnának, szórakoznának.

Aztán megvan a gyerek, és a férj, onnantól kezdve le van tojva. Addig eljátszották a szerelmes feleséget, nem szóltak azért, ha valami idegesíti a párjukban. Eztán meg minden idegesítőt a fejükhöz vágnak, és zsarolják a gyerekkel.. hogy legalább a gyerek miatt változzanak már meg ugyan! Na ekkor a szerencsétlen férj nem érti mért nem olyan a nő, mint régen. Azért, mert sosem volt olyan, csak színlelt.

És jönnek a viták, még több vita... Beszélgetés helyett válás, mert ugye a nő nem szerelmes.

Eztán a büszke egyedülálló anyuka vagy agyonsajnáltatja magát, hogy őt milyen csúnyán átverték, itthagyták...

vagy játssza a független szingli nőt, és úgy bulizik, ahogy még egy kulturáltabb 20 éves sem tenné. Célja a pótapuka becserkészése...

(Sajnálok minden ilyen "családban" élő gyereket...!)

Nagyanyáink? Hát az enyémek mindketten dolgoztak, apám anyja a szülés után hat héttel már ment vissza, anyám anyja meg szülés után fél évvel (anyunak valami csípőficamja volt, azért maradhatott vele otthon a nagymamám hosszabb ideig), de akkor még nem volt gyes meg gyed, a legtöbb gyerek csecsemő korában már bölcsis volt.

Idejük nem volt bekattanni, mert nem voltak otthon évekig.

Amerre laktam a lakótelepen, sok anyukával összejártunk, (30-40-es korosztály) együtt tologattuk a babakocsikat, együtt jártak a gyerekeink a körzeti bölcsibe-oviba.

És igen, van ilyen... A megbolondulás szintén, az egyik anyuka a neten kezdett ismerkedni, összefeküdt fűvel-fával. De nem ő az egyetlen.

Én viszont azt láttam, hogy ezek azok az anyukák, akiket a férj igencsak elhanyagolt. Családi élet nulla, gyakorlatilag mint lakótársak elvannak. Férj dolgozik, hazamegy, számítógép/tévé/sörözés/hobbi, néha menetrendszerűen megd..gja az asszonyt és kész. A feleség meg a gyerekkel van, vagy dolgozik vagy nem, ellátja a háztartást. Az egyik az megmondta, hogy neki kevés a férje.. Ő nem bírja ezt az életmódot, hogy hazajön a munkából, szólni se lehet hozzá, csak ül otthon és szöszmötöl.

Érdekes, hogy az az anyuka, aki a férjével közösen nevelik a gyerekeket, apuka vigyáz a gyerekekre ha anyuka elmegy futni, fordítva dettó, állandóan mennek családilag kirándulni, együtt mennek bevásárolni, együtt látják el a háztartást, az nem csinált ilyet, nem ő szedte össze a perverz pasit a netről akivel kikötözőset játszottak, nem ő sz.....ta le a kollégáját kér sarokra a kapujuktól az autóban.

"A fent részletezett 2 konkrét esetben szereplő feleségekről bizton tudom, hogy nem akartak visszamenni dolgozni, nem is engedték volna át a férjüknek a gyerekeket"

Hát akkor viszont - bár tudom, ez nem túl empatikus a részemről - de egyék meg amit főztek. Aki már a harminchoz közel van, amikor gyereket vállal, csak van annyi önismerete, hogy tudja magáról, mennyire fontos neki, hogy munkája legyen, hogy emberek között legyen, nem? Én csak 20 voltam, amikor a fiam született, de már akkor tisztában voltam vele, hogy két év elég lesz otthon, utána valamit mindenképp kezdenem kell magammal. Most 26 vagyok, szeretnénk még két gyereket (majd, nagyon nagyon majd), de azt egész biztosra kijelentettem, hogy nem fogok éveket egyhuzamban otthon tölteni, megosztjuk majd az otthon töltött időt. Pont azért, mert nem akarok ilyen szinten bekattanni.

Mondjuk akiket te említesz, azok a nők, akik az apának nem hajlandóak átengedni a gyerekkel való foglalkozást, nos, azok néznek engem elmeháborodottnak a legtöbbször, mert nem hiszek ebben az "anya csak egy van" mítoszban, mert úgy gondolom, hogy egy apa épp olyan jól el tudja látni a gyereket, mint az anya. Na mindegy, az ő dolguk... Csak aztán ne csodálkozzanak, ha a pénzkereső-gép férjeik nem tolerálják ezt az életvitelt a végtelenségig.

"Érdekes, hogy az az anyuka, aki a férjével közösen nevelik a gyerekeket, apuka vigyáz a gyerekekre ha anyuka elmegy futni, fordítva dettó, állandóan mennek családilag kirándulni, együtt mennek bevásárolni, együtt látják el a háztartást, az nem csinált ilyet, nem ő szedte össze a perverz pasit a netről akivel kikötözőset játszottak, nem ő sz.....ta le a kollégáját kér sarokra a kapujuktól az autóban."

Hat bocs, de en ezzel nem ertek egyet! A hugomnak a segge is ki volt nyalva. Elvaltak a hugom miatt. A pasi tuti nem dugott felre! O pasizott be.

Evek multan, amikor kerdeztem, hogy miert, akkor azt valaszolta, hogy azert mert a ferj csak egy "pincsi-kutya" volt. Erdekes, hogy korabban nem igy latta es szult neki 2 gyereket. A no erzelmei valtoznak es a mostani csaladjog a noknek kezdemenyez! Valas utan idaig ott maradt a gyerek.

Mekkora adu asz ez a martir noknek???