Az normális "kérés" a férjemtől, hogy ha azt akarja, hogy ha ő itthon van vagy valahova elmegyünk és velünk van, akkor ne telefonáljak senkivel, ne sms-ezzek senkivel, ne internetezzek?

Hú, hát bocs, de eléggé nem normális a férjed. Kicsit ki is akadtam ezen.

Azok közé a begyöpösödött agyú, szűk látókörű pasik közé tartozik, akik szerint anyuka csak henyélni van otthon a két gyerekkel.

Egyik nap majd ne legyen vacsora a férjednek mikor hazaér, ne legyen kimosva a holmi stb., és akkor majd mondd neki, hogy bocs drágám, de egész nap henyéltem, ezért nincs elvégezve a házimunka, viszont ma este tuti nem fogok telefonálni...

Mi az hogy nem beszélhetsz a szüleiddel hétvégén??? Szerintem ne hagyd magad, bízd rá a férjedre a gyerekeket legalább egy fél napra, de még jobb lenne egy egészre, akkor majd megtudja mit jelent egész nap két gyerekre vigyázni.

Jaj milyen férfiak vannak. Mindig nagyon sajnálom ha valaki ennyire a magas lovon ül és el van szállva magától.

Az engem is zavarna ha mondjuk a férjem órákat beszélne telefonon minden este, de nehogy már 10 perc ne férjen bele, főleg a közeli rokonokkal! Mi csak azért szoktunk egymásnak szólni, ha túl sokat játszunk a neten és helyette lenne más tennivaló, de ez főleg akkor van ha már alszik a gyerek.

EGyébként segít valamiben a párod? Gyereknevelés, fürdetés , házimunka? Bár ezek alapján amit eddig leírtál gondolom nem...

Én sem engedem, hogy a feleségem telefonálgasson a jelenlétemben... Jó, ha ír egy sms-t, azzal nincs gondom, vagy ha valaki felhívja és beszél 5-10 percet. Az viszont engem is zavar, ha folyamatosan telefonálgat vagy sms ezik a barinőkkel rokonokkal.

Nem féltékenységből, egyszerűen csak irritál. Ha pl. eljön hozzá valaki, vagy útközben találkozunk egy ismerőssel, akkor tőlem beszélgessen... de a pittyegés meg telefonálás, az nekem is az agyamra megy. Ha kettesben vagyunk, akkor kettesben vagyunk és kész!

Ez nem kisajátítás! (Persze, nyilván akadnak olyanok is, de ha valakire folyamatosan féltékenyek vagyunk, akkor ott alapból problémák vannak. Vagy a mi fejünkben, vagy a csaj megbízhatóságával).

Olyan is van, hogy régi kedves kolléganőmmel összejövünk beszélgetni, de olyankor ő is eltaszi a telefonját (egyrészt mert tudja, hogy agyvérzést kapok tőle, másrészt meg megadja azt a tiszteletet, hogy ha velem beszél, akkor nem a telefonját nyomkodja).

Ez szerintem teljesen normális és ennek otthon is így kellene működnie.

OK, hogy modern világban élünk és van rá lehetőség, de ha régen a szüleink beszélgettek, akkor sem álltak le levelet írni valaki másnak.

Amúgy meg ismerek olyan sofőrt, akit nem csak a telefonálás, de még a halk zene hallgatás is zavar. Ő tényleg hajlamos a zenére vagy a telefonálgatásra figyelni, vezetés helyett. Szóval ebben sincs sok kivetni való.

Egyébként én is szoktam telefonálni, sms-t írni, messengerezni stb. ha nincs körülöttem senki. Ha viszont az asszonnyal, vagy bárki mással vagyok, akkor rá vigyelek, nem a fostos telefonomra. Szóval nekem nem magával a telefonnal van problémám...

A feleségemnek is kellett egy kis idő, mig a kapcsolatunk elején megszokta, de tökéletesen megvagyunk és nem hal bele, ha nem nyomkodja a szarjait, amíg együtt vagyunk. Ha meg nem vagyok vele, akkor nem zavar. Nem cseszem le mikor hazaérek, hogy miért jelölted be a jóska pistát ismerősnek, vagy miért írtad a bélának, hogy boldog szülinapot. A feleségem hűséges és megbízható, nincs okom, hogy bármiben is mételkedjek. Ha ennek ellenére cseszegetném ezek miatt, az tényleg nem lenne normális!

Az a probléma, hogy a mai társadalom teljesen elkorcsosult és ez nekik teljesen normális, holott kicsit sem az! Pl. mikor bemegyek valahova kajálni és a sok barom fotózza a kaját és magukat is, vagy ha alkalom adtán tömegközlekedéssel megyek haza és a barom fotózza magát, hogy ő most megy haza... Ki a szart érdekel? Nem ettél még soha? Nem űltél még buszon?

Azelőtt sem festették le magukat minden alkalommal az emberek, ha elmentek enni!

Nem azokat kell lenézni, akiket ez zavar, hanem nektek kellene épeszű ember módjára viselkedni, mert ez 10 éves szint!

Egyébként 27 éves vagyok, szóval ne mondjátok, hogy régimódi látású vagyok. Egyszerűen én felnőttem és agyat növesztettem, mások meg inkább visszafejlődnek!

... és még egyszer mondom, hogy ha egy nap egyszer-kétszer elküld egy üzenetet, vagy telefonál, azzal nincs problémám, de ha az ember együtt van a családjával, párjával, barátjával, akkor adjuk már meg azt a tiszteletet, hogy egymásra figyelünk nem pedig a telefonra. A telefonoddal szeretnéd élni az életed vagy a pároddal?

Szerintem ha valakinek fontos vagy, akkor megkeres személyesen, nem pedig a telefonodon pötyögtet.

Az más tészta ha ez nem kivitelezhető, de ilyenre akkor kell időt szakítani, amikor nem zavarsz vele másokat...

A leírtaknak a lényege, hogy van különbség a kisajátítás, a beteges féltékenység és a között, ha valakit zavar, hogy nem vele foglalkozol, ha kettesben vagytok!