Azt gondolom, házasságon belül is szükségünk van egy bizonyos fokú személyes szabadságra. Ez mennyire őrült gondolat?

Nem enged el, ez mi? Mit csinál ha el akarsz menni?

Ez természetesen attól függ, hogy ez mit takar és attól is, hogy kinek mennyi az igénye rá. Van, aki heti több alkalommal is igényli a külön szórakozást, külön időtöltést a párjától, mondjuk külön a haverokkal, van akinek bőven elég, hogy néha egy-két órát a hobbijára szán, vagy csak néha olvasgat egy kicsit egyedül.

Kérdező, ez egyáltalán nem őrült gondolat, sőt... az őrültség az az, amikor valaki a párkapcsolatot/házasságot összekeveri a fegyházzal... pedig az előbbi az két szabad ember önkéntes szövetsége, az utóbbi meg kényszer-intézmény.

Mi eleve úgy költöztünk össze, hogy mindkettőnknek van saját "sarka", az övé horgászcuccokkal, szemüvegekkel, meg kábelekkel van tele, az enyém meg szótárakkal meg körömlakkokkal. Én néha elmegyek vele pecázni, ha egyedül menne (haveros társaságba soha!), de ő még sosem jött el velem körmöt csinálni :)

Igen és ha nem érti az igényeidet, akkor én már eleve hozzá se mentem volna a helyedben. Kinek kell egy olyan házastárs, aki magasról tesz rá, hogy nekem mi a jó?