Szerintetek meddig lehet ezt még így csinálni, hogy a férjem éjjel dolgzik én meg otthon vagyok a 1.5 éves gyerekünkkel 1 szobában?

20: egyetértek, azért nem a segélyre, a nagyszülőkhöz szülik a harmadik gyereket, ráadásul menet közben változott a helyzet (munkanélküliség). Beszólni is fölösleges, most dugja vissza a gyereket???? A férjnek ráadásul van munkája, nem az a baja a kérdezőnek, hogy nincs pénzük és éheznek, hanem az időbeosztást hogyan tudná megszervezni.

Az én lakásom 1+2 félszobás lakótelepi, 2 gyerekkel is kényelmesen elég, de ez a helyzet nekünk is nagy problémát okozna. Nappal ha épp nem fúrnak vagy zajonganak, egy 1,5 éves gyerek akkor sem csendes 8 órán keresztül, hogy apuka édesdeden csicsikáljon nappal.

20- mi meg egy tóban laktunk és apánk minden este megvert megvert minket. És mégis itt vagyok...

Füldugó+ munkakeresés. Egyszakos töri. Elég értelmetlen döntés volt.

Én egy évvel később érettségiztem, s bár tanár-gyár kéttannyelvűbe jártam, sokunknak eszünkbe sem jutott tanárnak lenni, hiszen tudni lehetett, mennyire nem perspektívikus. Már '93-ban mondta az akkor 26 éves fizika tanárom, h aki tanárnak megy az vagy hülye, vagy baromi gazdag.

A mi időnkben a jogi pálya volt (és akkor indult be a kommunikáció is) nyomatva annak, aki boldogulni akar és hülye a matekhoz. Én is így indultam, a barátaim is, és tényleg alakulhatott volna sokkal rosszabbul is, nem panaszkodom.