Szerintetek csak akkor lehet jó férj valaki ha segít a házimunkában?

Ó, most nézem, hogy te vagy a nő, azt hittem férfi teszi fel a kérdést. Tudod drágám, szíved rajta :D Ha neked így jó, akkor csináld így.

Én gyűlölöm a házimunka minden formáját, bőven elég nekem a felét elvégezni, de ha neked az az ideális állapot, hogy mindet te csinálod, akkor senkinek semmi beleszólása. Éljetek úgy, ahogy nektek jó és legyetek boldogok. Ha te élvezed a háztartás vezetését, vagy ezért nézel fel a férjedre, mert így magad fölött állónak érzed, akkor tőlem egy rossz szót nem fogsz hallani. Ha meg mások okoskodnak, akkor engedd el a füled mellett.

A baj akkor kezdődik, ha a nő nem akarja ezt a szerepet, amiben te vagy és mégis megpróbálja ebbe kényszeríteni a férfi.

Egy laza péntekem itthon(és nem esik le a gyűrű az ujjamról) az egész lakás alapos takarítása: ajtók lecsutakolása, bútorok áttakarítása, konyha rendbetétele, csempe szaniterek pucevája, porszívózás, felmosás, közben mosás, teregetés, csemeteetetés, ebédkreálás-vacsikreálás, altatás, sétáltatás, bevásárlólista írás.

Férjem olyan 8körül hazaesik(mert még ezt azt elintéz munka után), hazajön, zabál, disznóólat csinál a konyhában, bebsza a tányért edényt az üres mosogatóba, se az asztalra se a pultra nem tudsz letenni semmit mert ragad utána, húzza a száját, hogy fürdessen vagy mosogasson el maga után, bedöglik ruhástól az ágyba sorozatot nézni, én meg vagy fürdetek-mosogatok, vagy csak ezt vagy csak azt.

Szombaton reggel 5kor kelek, elkészülök, elmegyek nagy bevásárlást tartani, mire hazaérek romokban a lakás, annyi, hogy a biliben nincs xr, de a gyerekek pucérak, úszik a konyha, édes egyetlen férjem meg a gép előtt ül játszik, vagy vmi istentelen filmet néz az ágyban dögölve.

Elpakolhatok, minimalizálhatom a károkat, rendezhetem a csemetéket, ebédet kreálhatok, etethetek, altathatok, amíg a férjem vakarja a seggét. Ha ezeket nem teszem, hanem a bszdmeg és elmegyek aludni-barátnőzni, akkor neki áll feljebb. És vasárnap este úgy megyek lefeküdni, hogy tudom hétfőn lásd pénteken leírtak csinálhatom újra. És igen itthon vagyok, még ráérek, de ha minden jól megy szept munkába állok, így vagy 26felé szakadhatok segítség nélkül.

És ebben a felállásban nem nem jó férj a férjem, csak egy újabb gyerek, 0-12hó közötti, akit el kell látnom, miközben minimális tiszteletet sem kapok cserébe.

24: Ismerek ilyen történetet, és meg is tudom mondani mi a folytatás: dolgozol, rohansz a gyerekekért, a te nyakadba zúdul minden, nemhogy segítene a férjed, de kifejezetten gátol abban, hogy végezz a munkával. A gyerekeket szépen rá lehet nevelni, hogy kivigyék maguk után a tányért, apuci meg az ebédlőasztal mögül átdobja magát a kanapéra, mondván most emészt.....

Nálunk válás lett a vége, nem bántam meg, csak azt, hogy nem előbb léptem.

A gyerekek előtt nem ilyen volt, de nagyon elkényelmesedett. (mert úgyis jön az a kérdés, hogy de miért szültél ilyennek)

Megbeszélni nem lehetett vele, ha jókedvében találtam, akkor bólogatott, hogy igazam van, majd holnap... (mert az a válasz is szokott jönni menetrendszerűen, hogy miért nem beszélted meg vele, miért nem osztottátok el a munkát)