Lányok, ti hány évesen ismertétek meg a párotokat? Hány évesen érdemes belemenni egy komoly kapcsolatba?

A 11:30-as vagyok megint.

Mindehhez hozzáfűzném, hogy a párom és köztem 15 év van, én 21 vagyok, ő 36. 19 voltam, amikor megismertem egy városi rendezvényen közös ismerős által. Másfél éve vagyunk együtt, fél éve együtt is lakunk.

Viszont a mi esetünk egy egészen speciális valami, nem lehet ráhúzni azt a skatulyát, amit az előző hozzászólásomban írtam.

Én sokkal érettebb vagyok a koromnál (kac-kac, minden fiatal ezt mondja, tudom, de ez nem a saját véleményem, hanem a környezetemé), ő pedig soha nem fog felnőni, hogy úgy fogalmazzak. Úgy megértem vele magam, mintha csak egy kortársammal, vagy akár fiatalabbal beszélnék.

Nem tudom, ti így vagytok-e, mindenesetre ez az eset nagyon ritka, 100-ból 2-3 talán.

Én inkább azért nem foglalkoznék vele a helyedben, mert felmelegítve csak a töltött káposzta jó...

aki éretten gondolkodik, az nem mondja magára azt, hogy éretten gondolkodik (amúgy ha megkérdeznénk a 17 éves populációt, szerintem 90%-uk koránál érettebbnek tartaná magát.)

attól, hogy nem bulizol, még nem feltétlenül vagy olyan marha érett és megbízható. és a bulizás nem is korhoz kötött.

az meg, hogy már több mint egy éve szenvedtek együtt, azt jelenti, hogy már 26 éves érett férfi létére is 16 éves kislánnyal kezdett, és ebből a huzavonából az derül ki, hogy pontosan ugyanazt játszottátok el, amit a te! korosztályod szokott ilyen idősen.

asszem 3-as voltam.

18 évesen ismerkedtem meg a jelenlegi párommal, 7 és fél éve vagyunk együtt, ő 4 évvel idősebb nálam és több, mint 4 éve vagyunk házasok, gyerekünk is van.

Tehát nekem 18 évesen bejött a komoly kapcsolat.

Viszont nekem is volt anno, még a férjem előtt 17 évesen 27 éves pasival dolgom, de csak arra számítottam tőle, amire számítani lehet egy ennyi idős pasitól, ha a csaj annyi idős, mint én akkor voltam. Szex, jól érezzük magunkat, dumálunk, jól elvagyunk, de az egyéni célok, egyéni életvitel teljesen más. És ezért lehet pillanatnyilag vagy rövid ideig működőképes egy ilyen dolog, de hosszútávon nem igen.

12-es: na jó, de ebben semmi csodálnivaló nincs, hogy 1-1 évig működik a dolog. Ha boldog vagy a pároddal, az természetesen jó, és csak a ti dolgotok, de vedd figyelembe, hogy az ilyen 15 éves korkülönbséges kapcsolatok nem az elején szoktak tönkremenni, hanem amikor a férfi már 50-60, nem akar aktív, fiatalos életet élni, gondok lesznek a szexszel is, egy 35-45 éves nő pedig még hajajj! Hát még a gyerektéma! Szóval szép és jó, de az 1-2 éves példával itt sokra nem mentünk :(

Kérdező: ezt, hogy érettebb vagy a korodnál, felejtsd el, minden tini ezt mondja. Az, hogy nem jársz szórakozni a közhiedelemmel ellentétben nem az érettség jele, hanem a zárkózottságé. Nem attól lesz valaki felnőtt, hogy nem jár sörözni.

Másrészt meg: MOST nem akar gyereket. Aztán 5 év múlva meg igen talán. Te meg akkor leszel az MA diplomád közepén, vagy a karriered elején. MOST én sem akarok gyereket, meg nem tudnám mondani, mikor fogok - most mondhatom azt, hogy csak 10 év múlva, de mi van, ha már 5 év múlva úgy érzem...? Az ilyesmit nem lehet megjósolni, ez egy belső késztetés.

Megint más: hát hallod, a 17-27 még egy dolog, hogy sok. De 15-6 éves lányokra vadászott 1 vagy 2 éve? Ez már egyenesen durva...

Azt értsd már meg, hogy ép eszű, felnőtt, értelmes 26-27 éves férfi nem kezd nála 10 évvel fiatalabb kislányokkal akkor sem, ha azok nyomulnak rá, mert normál esetben ők a szemében GYEREKEK!

Legalábbis én hasonló korosztály vagyok, és egy 16-7 évest nem hogy felnőttként nehéz kezelni, de aki emellett még szexuális partnerként tekint rá, fizikailag vonzódik hozzá...hát azzal baj van.

12-es!

"Én sokkal érettebb vagyok a koromnál [...] ő pedig soha nem fog felnőni, hogy úgy fogalmazzak."

Ezzel csak ott a bibi, hogy amikor beéred, majd meg is haladod érettségben, akkor rém idegesítő lesz, hogy ő még mindig gyerek.

Amikor majd annyi leszel, mint most ő és visszagondolsz arra, hogy hogy viselkedett... akkor rádöbbensz, hogy mennyire nem vonzó az infantilisség.

Megesett az eset.

Nálunk 8 év volt a korkülönbség, 16 voltam, amikor "összejöttünk". 5 évig nyúztuk egymást és már 20 évesen "öregebb" voltam nála. Kettőnk közül csak én gondolkodtam reálisan, nekem voltak terveim...

-----

Kérdező!

Rám is azt mondta a környezetem, hogy "érettebb vagyok a koromnál"... mégis ha visszagondolok, belátom, hogy lehet, hogy a koromnál igen, de egyébként nagyon nem.

Az érettség a tapasztalattal jön!

És csatlakozom: ép 27-28 éves rá sem nézne 16-17 évesre, nemhogy kapcsolatot kezdjen vele!

Az "én" 8 évvel öregebben sem volt ép legbelül, bármennyire nem látszott.

16 éves koromban ismerkedtem meg egy 21 éves fiúval, akivel másfél évet voltam együtt. Természetesen én is érettebbnek gondoltam magam a korosztályomnál, nem buliztam, nem csavarogtam. Rettenetesen imponált, hogy egy idősebb fiú érdeklődik utánam, de mindennek ellenére kész rémálom volt az a másfél év, amíg húztuk a dolgot. Most, hogy én is átléptem a 23-at, belátom, hogy sok veszekedés abból fakadt, hogy teljesen máshogy láttuk a világot, más közegben mozogtunk és nehezen tudtunk dűlőre jutni. Még ez az 5 év korkülönbség is sok volt, nem hogy 10... 17 évesen egyszerűen nincs annyi élettapasztalatod, hogy partnere lehess egy 27 érett, felnőtt férfinek. Ha pedig mégis az vagy, akkor ott óriási gondok vannak a pasi részéről, és valószínűleg sosem fog igazán felnőni. De ez a te életed, azt cisnálsz, amit akarsz, csak ne csodálkozz, ha 24 évesen te egy felnőtt nővé válsz, a drága párod meg ugyanolyan gyermeteg lesz 34 évesen is, mint most.

Egyébként csak nekem furcsa, hogy egy 17 éves lánynak kell pátyolgatnia egy felnőtt férfit, hogy szegénynek nehogy összetörjön a szíve?