Miért nem érti meg a családom, hogy nem lesz gyerek? Szidnak, mint a bokrot.

Soha nem akartam gyereket, bevallom, elég hisztis, makrancos természetű ember vagyok. Nagyon fiatalon házasodtam - 19 évesen -, a családom akarata ellenére, de jól sikerült. Nem terveztünk babát, de becsúszott, szóval 20 évesen szültem. Imádom a lányom, a férjem is, szeretetben neveljük és mindent megadunk neki, de egyáltalán nem vágyom másik gyerekre, sokszor egyel is sok, babázni pedig utáltam, jó, hogy már "nagylányom" van. Az anyaság kemény meló, engem pedig nem erre találtak ki - annak dacára, hogy már van egy lányom. A melleimet is megcsináltattam, mert szétment a szoptatástól, nem vágyom sírásra, togyogó babára, szülni borzalmas volt, én tényleg nem örülnék neki, ha kiderülne, hogy terhes vagyok, a jó anyagi és családi háttér ellenére elvetném. Még jó, hogy nem vagyok várandós.

Viszont a családom szó szerint zaklat, hogy legyen még egy vagy több gyerek, hiába mondtam el, hogy nem, nem lesz, szüleim, férjem szülei, minden elképzelhető rokon egyenesen szemrehányást tesz, amiért nincs még egy gyerek. Kibeszélnek, szidnak, hogy önzőek vagyunk, és tudom, hogy nem kéne törődnöm vele, de állandóan ez megy, ráadásul a saját családom. Borzasztóan idegesít, na. Próbáltam beszélni velük, hohy hagyják abba a mocskolódást, de mintha a falnak beszélnék. Szerintetek mit tegyek, ha évek óta ezt hallhatom?

26N