Hogy hozzam a családom, rokonaim tudomására, hogy már nem vagyok gyerek? 20/L

Nekem is ugyanez van, egész addig tizenhárom évesként kezeltek, amíg el nem költöztem egy másik városba, hogy egyetemre járhassak. Ez sem segített túl sokat, de egy lepcsőfok volt. Most külföldön élek, kíváncsi leszek, hogy fognak kezelni ha hazamegyek, ez képes volt-e változtatni a helyzeten.

Amit tudok neked mondani, hogy ne legyél dühös. Legyél nyugodt, megfontolt, de a saját véleményével tisztában levő, valódi felnőtt. Anyukám sokat vigasztalt engem azzal, hogy a kor nem érdem, csak állapot - ne engedd, hogy azt éreztessék veled, hogy ők többet érnek azért mert idősebbek, igenis szólalj fel, állj ki magadért, akkor is ha először félelmetes, vagy konfliktus lehet belőle. Főleg ha egy neked fontos dologról van szó.

Aztán majd szép lassan rá fognak jönni, mi a helyzet.

"menj férjhez, szüljél"

csak ezt ne tedd, ha cél a belső béke, és boldogság...

nem rossz dolgok ezek, ne érts félre, de ebben a helyzetben csak menekülést jelentene a problémák elől, és az gyávaság lenne, a gyáváknak meg nem jár a boldogság.

Na akkor a problémáról:

mindig mondd meg a véleményed, és állj ki az igazadért, vállalj felelősséget a tetteidért, saját magad oldd meg a problémáidat, ne hagyd, hogy segítsenek, akkor se, ha az lenne a könnyebbik út, mert különben nem fognak felnőttként kezelni, ha ők oldják meg a problémáidat.

Lehetőleg ne kérj segítséget, csak, ha feltétlenül muszáj. mutasd meg, hogy már meg tudod oldani a dolgaidat, nincs szükség apucira, meg anyucira. ezt észre fogják venni, és másképp fognak tekinteni rád, persze nem egyik hétről a másikra, de belátható időn belül.

Ha társaságban vagy, akkor a legütősebb a dolog, ha ott is kimondod amit érzel, pl: "látom, hogy nem vesztek komolyan, és ez zavar, fogadjátok el, hogy már nem vagyok apu/anyu kedvenc kislánya, felnőttem, ha nem tűnne fel"- sajnos van, hogy durvának kell lenni, de ha igazi szülők, feltétlen szeretettel, akkor, ha meg is lepődnek, de nem fognak megsértődni. Ha mégis megsértődnek, és nem bocsájtanak meg, vagy nem fogadják el, amit mondtál, akkor az ő érzelmi fejlettségük megkérdőjelezhető, hiszen nem képesek elfogadni a nyilvánvalót, kapaszkodnak egy olyan dologba, ami már nincs.