Mi a megoldás? Nincs hová mennem.

Mi abban a lenézés, hogy megkérdeztem, hogy hány éves vagy, meg mihez értesz? Nem értem, hogy ilyen körülmények között, miért nem arra törekszel, hogy dolgozz, vagy tanulj valami hasznosat! Láthatólag a párodra nem számíthatsz.

Kérdező, már csak egyet tudok mondani! Tévedtem, ne menj sehova:) Olyan életet élsz ami pontosan neked való! Ezt érdemled!

Tudod, te nekem hatarozottan olyan tipusnak tűnsz, aki úgy érzi, MINDENÁRON joga van 3 évig otthon lenni. Gondolom ezt abból az ötletedből, hogy a férjed főnöke adja neked a fizetést. Szakmádba vág, miért nem vállalsz be gyerekfelügyeletet? Ha nincs bölcsi, még kereslet is lenne rá. Rendben, hogy 3 évig jár a gyes, de nem mindenki teheti meg, hogy letöltse. A másik: te feleséghez méltóan viselkedsz? Mert gondolom nem mindig volt ilyen, különben nem szültél volna neki, hacsak nem azért, hogy elmenekülj otthonról. Tiszta lakas, gyerek várja otthon, nyugodt feleség? Vagy hazaér és te veszekszel, támadsz? A tapasztalat beszél belőlem. Pár hónap megszakítással 4 éve vagyok itthon, heteken belülre várjuk a második babát. Mire párom hazaér délután, addigra megfőzök, rendet rakok és amíg a nagylány pihen, én is kipihenem magam, hogy legyen energiám rá is. Nálunk nincs kocsmába menés (igaz nem fogyaszt alkoholt), de máshova se mászkál el, (átlag kéthavonta megy a haverjaival xboxozni, akármi) öröm neki hazaérni, pedig mehetne bármikor bárhova. És most támadhatnak a feministák: ha ő vállalta azt, hogy x évig eltart minket, akkor nekem kutya kötelességem (szivesen csinalom, még mielőtt bárki kombinálna :-D) megteremteni a nyugodt, biztonságos légkört és helytállni nőként, anyaként, feleségként. Mert ha gond van, azt is meg lehet beszélni.