Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ennyire korlátoltak az emberek többsége?
19 éves vagyok és most fogom belevetni magamat az életbe. Tanulni szeretnék, és az egyik nagy vágyam, hogy körbe utazzam a világot. Azonban az emberek teljesen korlátoltak. A szüleim és az emberek többsége is csak addig terjed, hogy legyen valamilyen munkája, tök mindegy milyen, csak pénzt keressen vele, közben mindig számol vissza a nyugdíjázásig. Este haza megy, levágja magát a Barátok Közt vagy egyéb rémes telenovella elé, közben rá se néz a családjára, mert csak azért alapította a , mert a társadalom és a család elvárta tőle, csak egy terv volt, ahogy a "Nagy Könyvben" meg van írva.
Az igazság szerint részben én is áldozata vagyok ennek, mert nem rég rá kellett döbbennem, hogy nincsenek valódi álmaim, csak úszok az árral és teszem, ami az alapvető életbe maradáshoz nélkülözhetetlen. Azonban én nem akarok ilyen munkás zombi lenni. Élvezni akarom az életet, el se tudok képzelni annál unalmasabb életet, mint amit a környezetemben élők többsége -és eddig sajnos én is- leélt. Nem lehetne belőle valami érdekes életrajzi filmet készíteni.
Rájöttem arra, hogy kicsit sem akarok családot vagy férjet, mert ezek csak hátráltatnának. Arról nem is beszélve, hogy én se tudnék semmiféle értéket átadni bárkinek. Ki akarok minél több dolgot próbálni, és tanulni. De bárkinek elmondom ezt, hülyének néz, hogy nem elégszem meg a szimpla családanya szereppel, mert annál nincs is csodálatosabb. Aztán két év házasság után mindegyik megy váni, a gyerek, meg lelkileg tönkre megy, mert rohadtul szükség volt rá a boldogsághoz. Miért gondolkodik mindenki így? Miért nem gondolkodnak egy kicsit sem arról, hogy az élet, amit követnek teljesen értelmetlen és a tetteiknek súlyosabb következményei is lehetnek? (Talán az, hogy tönkre vágják az egész életét a felnövő generációnak)
És mi van akkor, hogyha ezeknek a "korlátolt" embereknek más álmai vannak, mint neked? Én pl. a monológod alapján téged tartanálak sokkal inkább korlátoltnak, mint magamat.
Az egyik életcélom a diploma volt, majd az, hogy a szakmámban találjak munkát. Imádom, csinálom, nem tartom zombulásnak, amit ott csinálok, mert a HIVATÁSOM, nem csak a munkám. Emellett célom a házasság és a gyerekvállalás. ÉS ha ez mind nem lenne elég célom az is, hogy boldog családot alkossunk, illetve hogy minden évben elmehessünk CSALÁDOSTÓL valahova nyaralni, amihez viszont elő kell teremteni a javakat. Ergo, ha nem "zombulok" a munkahelyemen, nem lesz pénzem utazgatni és javarészt enni sem fogok tudni mit. Rengetegen vannak így ezzel és inkább tiszteletre méltó, hogy próbálnak akármiből is megélni, olyan munkát elvállalni, amihez közük nincs, minthogy otthon tespedjenek és várják mikor érkezik a postás a havi segéllyel.
Attól, hogy a te családod ilyen, az miért jelenti azt, hogy mindenki más is, aki dolgozik, az ilyen nyomorult életre képes csak? Aki dolgozik és akinek családja van, az már csak is nyomorult befásult köcsög lehet, akit sajnálni kell, hogy semmi célja nincs ezeken felül... Szerintem baromira rosszul látod ezt!
Én pl. imádok munka után elmenni bevásárolni a vacsihoz, találkozni otthon a párommal, együtt elkészíteni a vacsorát, közben megbeszélni a napi történéseket, vacsizni, majd együtt leheveredni a kanapéra és megnézni azt a "szánalmas" Barátok köztöt. Ha valakinek csípi a szemét, hogy így élünk mi BOLDOGAN a hétköznapjainkon, azt csak sajnálni tudom! :) Attól, hogy neked nem ez a boldogság, nekem még lehet!
Azért azt se felejtsük el megkérdezni, hogy értesz-e egyáltalán valamihez amiből pénzt lehet keresni, illetve hogy a keresett pénzt képes vagy-e megtartani, vagy azonnal piros tűsarkút veszel belőle?
Szóval milyen anyagi terveid vannak a hiperszuper önmegvalósításra, ami a többi, szegény, korlátolt embernek nincs? Mert eddig csak azt olvasgattuk, hogy te nem akarsz olyan lenni, mint a többiek, mivel ők hülyék, te meg nem. Szóval, hogy kezdesz hozzá? Mondjuk kitanulsz valamit, ami jó zsíros pénzt hoz, de szokásos 3-4 éves szakmai tapasztalat hiánya miatt nem vesznek fel sehova 5 évig? Akkor mi lesz? Mész a gyártósorra a többi korlátolthoz?
17. vagyok.
Nos, eredetileg csak azzal az egy mondatot akartam írni, amit a 17. válaszomban, erre a kérdésre még ez is sok. De lássuk egy kicsit árnyaltabban: Kérdező frusztrált, mert hatalmas, elrugaszkodó vágyai, fantáziái vannak, azonban az ezek eléréshez való eszközöket ő korlátoltnak és alantasnak minősíti. No meg az összes többi embert is, családját is beleértve. Én meg személy szerint rosszul vagyok az ilyen mindenkit lenézőektől, hallod, és teszed azt úgy, hogy még a valagadon a tojáshéj, életedben nem dolgoztál egy percet sem, soraidból kitűnően KIZÁRÓLAG saját magaddal vagy elfoglalva, a saját családodat is lenézed, beleértve az anyádat is, hát így Anyák Napján ez kifejezetten szép gesztus, szégyellhetnéd magad. De nem fogod, mert az egoizmusod csak rád terjed ki.
Ő utazni akar, ő élni akar, ő érdekes életet akar élni, értsétek már meg!!! Komolyan mondom egy 2 éves dacos kölyök képe jelenik meg előttem ilyenkor, ahogy veri az asztalt, hogy ő meg tújó judit akar.... Szánalmas...
Drága szívem ha anyád nem rakná eléd esténként a rántott párizsit főzelékkel, kb éhenhalnál, mert ezzel a te mentalitásoddal nem sokra fogsz jutni. Elmondanám, akinek tervei vannak, nem nézi le a másikat, hanem tesz is értük, de a legkevésbé sem nézi le a többi embert (mert mire fel??), pláne nem írja ki GYK-ra.
Még egy rossz hírem van, ha nem adsz le ebből a mentalitásból még annyira sem fogod vinni mint az általad korlátoltnak tartott emberek
Sok sikert az életben, rád fér, mert lesz még néhány kellemetlen perced az életfelfogásod miatt!
"Rájöttem arra, hogy kicsit sem akarok családot vagy férjet,"
És egy olyan pasit, aki pont ilyen nőt keres? :)
Kötetlen, laza kapcsolat, a lazaságot nem hűtlen összeviszakefélésre értem, hanem arra, hogy megvan mindegyikük kváziszingli élete, de a szabadidőt együtt töltik, kirándulás, nyaralás, stb stb.
A 31-es vagyok. Én totál megértelek. Én férfi vagyok, idősebb is Nálad, de mér fiatalon és most is valahogy hasonlóan érzek, mint Te.
Nagyon utálom a mainstream gondolkodásmódot, nagyon utálom a konvenciókat és azt, hogy aki mer különbözni, azt megszólják. Szerintem a Te életed, Te rendelkezel vele. A megfelelési vágyból elkövetett önmagunkkal szembemenés mindig megbosszulja magát idővel.
Én is így vagyok, hogy gyakorlatilag sok hobbim, érdeklődési köröm van, vágyak, kielégített és kielégítésre várók is, és nekem sem a legfőbb ez a jóllakott kényszeres megállapodottság.
"Arról nem is beszélve, hogy én se tudnék semmiféle értéket átadni bárkinek." tehát akkor neked ezek szerint nincsenek értékeid?
süt az írásodból a dac, a tinikori lázadás. nyugi, majd neked is letörik a szarvaidat :)
attól még ki lehet próbálni egy csomó dolgot ha van párod, netán gyereked. nem kell 20 évesen szülni, sem férjhez menni, és akkor lesz időd élni.
pont attól lesz valaki értékes, ha dolgozik, hozzátesz a társadalomhoz, viszont az ezzel megkeresett pénzt arra fordítod, amire neked jól esik. utazásra, bungee jumpingra, afrikai éhezők támogatására. pénz nélkül viszont max otthon ülhetsz a tv-t nézve :P
rengeteg családos embert ismerek, akiknek izgalmas, mozgalmas az életük, tele van humorral, kalanddal utazásokkal, érdekes dolgokkal.
azért mert anyukádnak a családalapítás egyenlő volt az önfeladással, neked még nem kell ezt a példát követni, csupán jól kell megválasztani a sorrendet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!