Csalódott vagyok, úgy érzem tartunk sehová a kapcsolatunkban. Mintha más embert ismertem volna meg. Mit várhatok ettől?

Másfél éve vagyok a párommal, nagyon rendes, szorgalmas, dolgos, kitartó embernek ismertem meg. Sokat dolgozott, mellette gyakorolt (egy másik szakmában, hogy azzal foglalkozhasson később), teljesen életrevaló volt.

Volt egy rosszul sikerült kapcsolata előttem, ahonnan "megörökölt" egy többmilliós kölcsönt, az utóbbi időben pedig kiderült még kettő, együtt 2 milliós összeg.

Az elmúlt másfél év alatt a jobb lehetőség reményében kétszer váltott munkahelyet. Most ott tart, hogy a havonta kifizetendő részlet másfélszer annyi, mint amennyit keres, a többit maszek melóból állja, vagy a szülei segítik.

Mindketten otthon lakunk.

Fél éve kerültem új munkahelyre, mostanra eljutottam odáig, hogy elkezdhessek félretenni.

Lassan betöltöm a 25-öt, és vágyom olyan dolgokra, amelyekhez egyedül kevés vagyok. Szeretném, ha közösen jövőt alapozhatnánk, ahogyan ez normális lenne, állítása szerint ő is ezt szeretné,de valljuk be, így elég nehéz lesz. Őt is eltartani nem tudom, ő pedig anyagilag nem tud részt venni a közös élet kezdésében. Fel tudnék robbanni, ha arra gondolok, hogy az előző barátnő miatt vagyok most ilyen helyzetben.

Ahogy telik az idő, a szüleimnek is feltűnt, hogy mintha az állóvízben állna, tulajdonképpen nem mozdul semerre, hogy jobb lehessen a helyzet, pedig tehetné, aminek hangot is adnak többször (természetesen az ő jelenléte nélkül).

Azt mondják szeretik, csak engem néznek, hogy nem tudok rá érdemben alapozni, és tulajdonképpen igazuk van.

Szeretem, tényleg nagyon jó ember, de egyre inkább elkeserít a tehetetlensége, hogy mintha teljesen elégedett lenne az életével így, beletörődött volna, és hogy én sem tudom, hogyan segíthetnék.

Időnként megfordul a fejemben, hogy van-e értelme várni... Ettől meg rossz embernek érzem magam. Én nem akarom, hogy az élet a pénz körül forogjon, nem akarok milliókat, csak esélyt egy csendes zugra, és egy nyugodt életre, társasan.

Őszintén, mit gondoltok egy ilyen helyzetről? Ti mit tennétek ilyenkor?