Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek volt szexuális viszonya a férjemnek a leírtak alapján?
30 éves vagyok, a férjem 37. A második gyermekünket várjuk, eddig azt hittem boldogságban...
Megtudtam, hogy a férjem 1,5 éve "barátkozik" a munkahelyén egy nála idősebb, elég lepusztult külsejű nővel. Sms-eztek, telefonon beszéltek éjjel-nappal, plusz még a munkahelyén is, és találkoztak privátban is. A férjem telefonja évek óta folyamatosan le volt némítva, mindig vitte magával a zsebében még a vécére is, és mindig üresre volt törölve a híváslista, üzenet mappa...
Egyszer véletlenül elkaptam egy smst a NE VEDD FEL nevű feladótól, onnantól indult meg a lavina és kezdtek kiderülni azok a dolgok, amikre már régóta gyanakodtam egyéb jelek alapján. Esküdözik mindenki életére hogy nem történt semmi köztük, mert ő nem akarta, csak beszélgettek, mert velem nem tudta megbeszélni a gondjait.
Nagyon sok dolog szól ellene, és egyedül a nő brutális rondasága csak mellette.
Nem volt hajlandó szexelni velem, sosem kezdeményezett, folyton ideges volt, mindig csak akkor borotválkozott ha délelőttre ment, hiába könyörögtem neki napokig-hetekig, az én kedvemért sosem borotválkozott meg. Állandóan túlóráznia kellett, meg amit mondtam, hogy a telefonja folyton le volt némítva, és a zsebében hordta, stb...
Szerintetek?
Természetesen túl vagyunk már pár higgadt hangvételű beszélgetésen.
"Nem az a pláne" az egészben hogy éppen babát várok, hanem az, hogy ez másfél évig folyt a hátam mögött, közben elvett feleségül, és közösen terveztük a második babát! Akkor most jó vagyok neki vagy sem?! Ha jó vagyok, akkor kéne tisztelnie, becsülnie annyira, hogy amikor azt kérdezem hogy mi baja van, mi nyomja a lelkét, akkor elmondja őszintén legyen szó bármiről is, nem pedig fújtatva idegesen letorkol... Na meg a szex ha nem volt elég neki, ez ellen is velem kellett volna tennie. Bármikor kapható lettem volna rá ha nem egész nap a bunkóságot kapom tőle... Mert kinek van kedve nap végén kényeztetni a másikat, mikor egész nap kutyául bánik vele... Tudom én is, hogy az utóbbi időszakban én sem voltam túl kedves hozzá, de ez már csak reakció volt részemről, mert én igenis igyekeztem feltárni a problémákat és görcsöltem a megoldásukon, ő egyszerűbbnek látta ha levegőnek néz.
A nőt szívesen megismertem volna, és normálisan képes lettem volna beszélni vele, de ő kézzel-lábbal tiltakozik a találkozásunk ellen, és támadóan lép fel velem szemben, pedig én sosem voltam alpári vele. Nekem azért ez is sokat elárul...
"egész nap kutyául bánik vele"
Felmerül azért a kérdés, hogy te meg minek vagy olyannal, aki így bánik veled? Ezek szerinte régóta. Nem kötekedés, csak lehet hogy átgondolandó ez is.
Én amondó vagyok, nem lépnék le azonnal, de a jelek egyértelműek. Egy nap, amikor hazaér a párom melóból, akkor leültetném és elmondanám neki, hogy csak akkor tudok megbocsátani és csak akkro tudok továbbra is mellette élni, ha teljesen őszintén elmondja, hogy mi történt köztük. Megmutatnám neki ezeket a válaszokat és elmondanám neki, hogy nem csak nekem tűnik egyértelműnek az ő és a nő mondatai alapján, hogy mi történt. Meghallgatnám a verzióját, hátha kiegészíti valamivel. Én személy szerint csak úgy tudnék új alapokra helyezni egy kapcsolatot, ha a párom őszinte velem egy ilyen ballépés után is. Ha beismeri, nem hagynám el, egyszerűen elmondanám neki mennyire fáj és közösen kellene kitalálnunk valami tervet a házasságunk megmentésére. Természetesen innentől kezdve nincs titkolt telefonálgatás, stb stb.
Ha tartja magát az eddigi sztorihoz, akkor lerendezném annyival, hogy amint rájövök, hogy átvert vége van!
Ahogy leírtad, sajnos túlságosan függsz tőle és egy kisgyerekkel, plusz egy érkezővel nem biztos hogy jó döntés lenne meggondolatlanul azonnal lelépni. Viszont azt ne hagyd, hogy továbbra is madárnak nézzen! Ezentúl nincs telefonnémítás és horcibálás mindenhova, nincsen késve hazaérkezés, nincs "csak akkor borotválkozom, ha melóba megyek" stb stb.
Azzal pedig egyet értek, amit az egyik válaszoló írt! Elég álszent duma, hogy a férjem iránti tiszteletem miatt nem árulom el neki a viszonyomat. Úristen... Ha valaki tiszteli a párját, akkor mindent elmond neki és eszébe sem jutna félrelépni!!
Sajnálom a kérdezőt :-(
Ez elég egzakt helyzet, nyilván ő is tudja, csak kell a megerősítés másoktól.
A nő rondaságára ne alapozz. Jelen esetben én miközben elhagynám a férjem elmagyaráznám neki, hogy nem számít a szövegelése, hogy volt e szex vagy sem. Mert ha valaki úgy él egy családban, hogy dugdossa a telefonját, titkokban barátkozik, mással beszéli meg a gondját, munkaidőben és azon kívül máshol tölti az idejét mint amit a feleségének mond stb. az ne akarjon családot. A múltkor már írtam egy hasonló estere de kimoderáltatták, hogy aki k*rvának öltözik ne csodálkozzon ha meg*****ák. Nem kell úgy viselkedni, hogy az gyanúra adjon okot. A kedves férj most olyan helyzetbe hozta a feleségét, hogy elvárja, hogy anya most jobban higyjen neki mint a saját szemének. Értem a kérdezőt, hogy a külön válás anyagi okokból iszonyat nehéz lenne :-( De aznsem megengedhető, hogy a férfiak ezzel éljenek vissza.... A kérdező fiatal, előbb utóbb találna tisztességes embert is. Mert a jelenlegi nagyon nem az. Kukába vele.
Kedves 55-ös, mi úgy látom egy húron pendülünk, amit írtál az úgy meg is történt, pontosan úgy tettem mindent.
Ő csak fújja a magáét, hogy "nem történt semmi"...
Ha tényleg így is lenne, ennyi terhelő dolog mellett miért gondolja, hogy el is fogom hinni?!
Ennyi ember pont úgy látja a dolgot mint én, kizárt hogy tévedjek...
Azért mert sokan úgy látják azért az nem biztos, hogy úgy is van. Sok légy kedveli a kakát de ettől még nem jó.
Szélsőséges eseteket eltekintve egy párkapcsolatban a párod a tükörképed, úgy bánik veled ahogy te vele. Ha foglalkozol vele, ő is foglalkozik veled. Ha hanyagolod akkor ő is hanyagol. Ha rideg tartásban tartod (no sex) akkor ő is kutyául bánik veled. Stb
Ezt nézd meg http://www.youtube.com/watch?v=9O0YPoOk8gM
A történtek után nem nagyon érdekel a lelki világa, ami ezt a témát illeti. Ha megtudta tenni, akkor nézzen szembe vele, mert attól hogy nem vesz róla tudomást még nem fog meg nem történtté válni a dolog.
Most neki kell bizonyítania, örüljön, hogy én megteremtem az optimális feltételeket ehhez.
A legtöbb nő szerintem nem vállalna be ekkora feladatot, és megjegyzem ha nem lennének gyerekek én sem próbálkoznék. De ez az én családom, és képtelen lennék x év múlva tiszta lelkiismerettel a gyerekeim szemébe nézni, tudván, hogy a büszkeségem többet ért mint ők, és esélyt sem adtam az apjuknak jóvátenni. Persze még egy ilyen traumát nem bírnék ki, ez felemészti minden erőmet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!