Hogy verjem ki a fejemből ezt a lányt?

A történet, hogy egy 30 éves férfi vagyok és a munkahelyemen van egy lány és folyton rajta jár az eszem, ennek lassan egy éve. Mikor megláttam megtetszett és úgy voltam vele, hogy 3-4 hét és úgyis elfelejtem, hisz sokat vagyok home office-ban és nem is egy cégnél dolgozunk, csak az irodák egy telephelyen vannak, így max hetente egyszer-egyszer találkozunk az egyik közös portahelyiségnél futólag.

Nem szoktunk beszélgetni, csak köszönni, emellett ez idő alatt alig váltottunk pár mondatot.

Amiért viszont ebből nem lesz semmi az az, hogy feleségem van és egy másfél éves kisbabánk és soha nem csaltam meg, továbbá az biztos, hogy soha nem is fogom sem elhagyni, sem megcsalni. Ők a mindeneim, imádom a feleségem és imádom az életemet. Persze a baba születése óta beköszöntött kisebb-nagyobb ezzel járó nehézségeken túl voltak konfliktusok, de jó köztünk a kommunikáció így tök jól megoldottuk ezeket.

Szörnyű azonban, hogy ilyen hosszú ideje, amikor megyek dolgozni azonnal rajta jár az eszem.

Már előtte lefekvéskor, egész nap míg benn vagyok és mikor elindulok haza akkor is. Szerencsére mikor nem vagyok benn akkor eszembe sem jut, van hogy napokig, de amint tudom, hogy megyek az irodába megint előjönnek ezek az érzések és izgalom, hogy látni fogom-e.

Rengeteget álmodtam is vele és ez is aggaszt, hogy még alvás közben sem szabadulok, ha nagyon benne vagyok a munkahelyi vibe-ban, mert valamiért hozzácsatolom, még ha nem is vagyunk kollegák.

Általában egyszerre megyünk haza, bár ő volánnal jár, én pedig a megálló felé megyek kocsival és rengetegszer megfordul a fejemben, hogy felvenném, mert biztos örülne, aztán megrázom magam és csak annyit mondok, hogy "na ezt most felejtsem el!".

Nem is akarok egy kicsit sem kezdeményezni/közeledni, hogy még véletlenül se csapjam be magam azzal, hogy elhitetem magammal, hogy ez még nem megcsalás, beszélgetni lehet, mert tudom, hogy nem! Az onnantól csak még nehezebb lenne, többet akarnék talán és felőrölne.

Azon is gondolkoztam, hogy elmondom a páromnak, hogy segítsen, hogy mit tegyek, hisz nem fogom soha megcsalni, de félek, hogy annyira megbántanám, hogy utána tükörbe sem tudnék nézni, na meg így is eléggé gyötrődök...

Munkahely váltáson azért nem gondolkozom, mert a munkahelyemet és a munkámat szeretem, relatív van egy jó fizetésem és annak ellenére, hogy nem falu, de egy nagyobb vidéki város, ahol hasonló ágazatban nem is találnék pár hét alatt egy új alternatívát.

Még azt sem lehetne mondani, hogy annyira más ez a munkahelyi lány külsőleg, mint a nejem, hisz mind a kettőjük vörös(imádom a vörös lányokat) és szép magasak. Ismerni pedig nem ismerem, hogy ő maga milyen.

Hogy nem tudok ép ésszel ezen ennyi idő után túllendülni és miért kell ezzel sanyargatnom magamat?! Volt már bárki hasonló cipőben esetleg?