Szerintetek pragmatikusan gondolkozni a házasságról, családról illúzióromboló?

Itt most fontosnak tartom kiemelni, hogy házasságra, családra, komoly elköteleződésre gondolok, nem ilyen románcra, szeretői kapcsolatra vagy ezekre. Ez a dolog amúgy egyidős az emberiséggel, hogy milyen szempontokat vettek figyelembe házasodáskor és míg régen elsősorban vagyoniakat, ma leginkább az érzelmieket.

Ha megnézzük a mi kultúránkban a házasság szóról a legtöbb embernek, legalábbis fiatalnak ilyen nagyon romantikus képek jelennek meg, a szép esküvő, a fehér ruha, a "révbe érés" érzése, pedig, ha őszinték vagyunk ez ennél sokkal prózaibb dolog, egy intézmény, amit szett hozták létre, hogy a vagyon és a vér vonal követhető, szabályozható legyen.

Mondok példát, ha én szeretem mondjuk a magyar nyelvet és kultúrát, ezt szeretném átadni a gyerekeimnek is, ha lesznek, akkor az szerintem nagyon fontos, hogy a leendő párom ne legyen külföldi. Ugyanígy, ha szeretem mondjuk a jó zsíros ételeket, grillezett húsokat, ilyen étrendhez szoktam, nem lenne előnyös egy vegánnal élni együtt. Vagy ugyanúgy a pénz kérdés is, ha szeretek félretenni hosszabb távú célok érdekében, kissé visszafogottabb, nem magamutogató életet élni, szinten nem menne, hogy hetente menjenek képek közösségi médiába vagy luxus dolgokra költsünk, nem lennék önazonos.

Még sok ilyesmit tudnék írni, erre még sokan azt mondanák, hogy oh, ha találkozol olyannal, akibe szerelmes leszel, nem fognak ezek érdekelni, de én ebben szkeptikus vagyok kicsit, miért ne számítana. Nyilván kell kompromisszumokat kötni, de ésszerű keretek közt. A szexuális vonzalom is egy olyan kérdés, hogy mindenképpen olyannal, akivel alapszinten sincs meg, nem érdemes foglalkozni, de ha valami alap van és hajlandóak csiszolódni a felek, akkor végülis nem kell száz százalékig megfeleljen a másik. Azért legyünk őszinték a házasságok hány százalékában van szuper szexuális élet 20 év után? Aki azt várja el, lehet csalódni fog. A tisztelet és a jó bánásmód hosszabb távon fontosabb szerintem.