Ki lehet lépni a hozott rossz mintákból és együtt új alapokra helyezni ezt az egesz kapcsolatot? Tud egy ember tudatosan ennyit "változni" vagy fogadjam el ezt hogy ez ilyen marad, és tűrjem, vagy mit tanácsoltok?

"A gyerekek kisebbek még ha szétpakolnak az is baj neki. Imádja őket de a maga módján."

Emiatt már rég repült volna. Nekem a gyerekeimmel ne pattogjon azért, hogy gyerekek akik játszani akarnak. Rohadjon meg a tetű ott ahol pont most döglik!!! 😡🤬

De ha te még mindig vele vagy és le se szarod, hogy milyen szar példát mutatsz vele együtt mint a ti szüleitek nektek akkor oké. Persze a ti gyermekeitek is át fogják venni ezt a mérgező viselkedést, de ha nem bánod akkor maradj vele.

Amúgy 99% biztos vagyok benne, hogy hiába mennétek el párterápiára, vagy pszichológushoz nektek együtt befellegzett. Csak erőltetett menet lenne viszont meg lehet próbálni nyugodtan. Hátha tévedek.

Nyilván ha ő nem szeretné, vagy látod rajta, hogy csak a gyerekek miatt csinálja, csak megjátssza magát mert nem lesz ki főz, mos rá akkor remélem annyi agyad van és főleg van benned anyai szeretet, hogy elválsz tőle!

"Szeretjük egymást ebben nincs kétség nincs megcsalás semmi ilyen."

Kétlem, sőt biztos vagyok benne, hogy nem csak annyira féltek külön utakon folytatni, hogy inkább egymást nyírjátok. Eléggé baj, hogy a gyerekekre egyikőtök sincsen tekintettel. Azzal ne gyere elő, hogy nem előttük veszekedtek mert érzik azok a gyerekek, hogy van köztetek bőven feszültség, sőt azt is, hogy nem szeretitek egymást.

Az én gyerekem tudja, hogy szeretjük egymást az apjával, már nem egyszer mondta, hogy anya szereti apát és apa is szereti anyát. Mondjuk az nekem is magas hogyan lehet a gyerekekre rászólni amiatt, hogy játszanak csakis az jön le, hogy őket se szereti. Olyan kérdező nem létezik, hogy a maga módján. Én is azt javaslom, hogy külön utakon folytassátok és ne kínozzátok a gyerekeket tovább. Inkább legyen hétvégi apukájuk mint idegroncs anyjuk mellette és főleg ők ne legyenek a rossz családi minta miatt lelki betegek mint ti vagytok ketten.

Szerintem nem segítene rajtatok a válás. (Ha egyáltalán megtennétek,) akkor meg a tipikus negatív elvált-mintákat és keserűséget vinnétek tovább. Nem feltétlenül egymással van bajotok, hanem saját magatokon kell fejleszteni. Ezt úgyse úszhatjátok meg, ha el akarjátok engedni ezt a mintát (későbbi kapcsolatban se), szóval akár együtt is megpróbálhatjátok.

Azt írtad a férjed nem lelkizős, de ebbe valahogy muszáj lesz bevonnod. Próbálj egy nyugodt pillanatban beszélgetni vele erről, ha kimondjátok és ugyanazt a problémát látjátok magatok előtt, az már sokat segít. Az ilyen mintákat csak tudatosan lehet levetkőzni, mert mindig az az első, amihez nyúlna az ember. Pont emiatt nem fog varázsütésre menni, mert fel kell építeni magatoknak egy teljesen másik hozzáállást. Szinte biztos, hogy nem ugyanabban az ütemben fogtok változni, ami kihívást okozhat, sőt lehet, hogy a végén tényleg el kell engedned, de szerintem egy próbát mindenképp megér.

A legfontosabb szerintem a sok-sok beszélgetés. Nem is feltétlenül csak erről, hanem minden másról is - ha ismeritek egymás gondolatait, könnyebb megérteni egymást és türelmesnek maradni. Ezen kívül a helyzetről két könyv jutott eszembe: Szeretettel sebezve, illetve Otthonról hoztuk. Mindkettőt nagyon ajánlom kiindulási pontnak.

Őszinte leszek teljesen:

Szerintem nem kéne mindent a szüleitekre fogni. Valóság, hogy nem legjobb környezetben nőtettek fel, de más is ugyanúgy és mégis ő teljesen másképp viselkedik, konkrétan az ellentéte a szüleinek. Tudja, hogy mit okoz ha másolja és benne van tudaalatt és a tudatában is, hogy nem kéne.

Szerintem inkább az a baj, hogy már nem szeretitek egymást, vagy a férjed nem szeret és amikor te beszélgetni akarsz, vagy bármit tőle az az első, hogy leolt a búsba. Sajnos a szeretet és tisztelet hiányán nem fog segíteni a beszélgetés, vagy szakember mert nem tudja előidézni az érzéseket. Nem Harry Potter.

"Alapvetően az apja sem tiszteli a nőket és egy ideje rajta is ezt tapasztalom, neki a nő az, aki csak az itthoni dolgokat végzi, de az ő anyja otthon volt,meg tudta tenni, én viszont dolgozom és emellett csinálom mindezt, ami persze azt eredményezi h néha azért nem jut idő naponta felmosni,rendet tenni."

Nem az apja tehet róla mert neki nem volt kötelező átvennie. Leírtad te magad, hogy nem vagy számára nő mert dolgozol és mellette ahogyan tudsz rendet raksz. A gyerekekre is csúnyán néz ha szétpakolnak.

Holott neki is ki kéne vennie a részét mindenből! A gyerekek után ha rendetlenséget csinálnak elpakolhatna, vagy meg lehetne idővel tanítani őket, hogy el kell pakolni.

Felmosni, elmosni az edényt, mosni, főzni, takarítani a férjednek is kéne! Olyan kényelmesen él, hogy az nem igaz, de azért hord el mert nem tudsz elszakadni száz felé. Ilyen "férfi" nem való társnak és főleg nem apának.

Persze, hogy kiakadsz ha lépten nyomon beléd áll mint a villa és csak gyűlik benned a düh. Semmirekellő. Ilyen mellett nem maradtam volna meg. Nem is tudom hogyan tudtál hozzá menni feleségül és még szülni is neki.

Az építkezésre se kéne fogni mert nem az építkezés tehet arról, hogy ő egy hímsovi köcsög.

Ha vele akarsz maradni mindennel ellenére akkor ultimátumot kell neki adni és keményen kiállni magad és főként a gyerekek mellett.

Tessék megmondani neki hogy vagy kiveszi a részét mindenből vagy te még egy nyamvadt vajas kenyeret se csinálsz neki és ha morog még egyszer elválsz tőle. Sőt elintézed, hogy a gyerekek közelébe sem kerül (akkor is ha nem tudnád, nem tudnád elintézni!). Mert ilyen görényt csak úgy fogsz meg ha végre észreveszi magát. Ha most nem veszi majd fogja válás után. Gyerekek miatt együtt maradni kész őrültség. Az nekik sokkal jobban fáj, hogy látják amit apjuk művel mint az, hogy elváltok és legalább akkora nyugodtan vannak amikor nem látják a lusta here pofáját. Rendesen felidegesít a majom férjed. Amúgy azt is meg lehet csinálni, hogy elmész a gyerekekkel most Karácsonykor a szüleidhez, vagy rokonokhoz is és ő meg maradjon egyedül, vagy menjen amerre akar. És ha visszamentek nem csinálsz meg neki semmit. Ha falni akar felemeli a lusta disznó hátsóját és csinál magának. Nincs neki tiszta, vasalt ruha. Majd talán rájön, hogy milyen nehéz neked. Ha pedig nem mint írtam elhagyod.

Ez a magyar valóság. De továbblépek, ne higyjétek, hogy máshol (pl. nyugaton) nem ez megy. Nagyon sok helyen ez van, így élnek egy idő után. Jön a stressz, a fáradtság, mindenkinek meg van a saját gondja (pl. munkahely). A legszomorúbb ebben, hogy az ember mindig azokat bántja, akiket szeret. Mert velük "megteheti".

Írtad, hogy sokat veszekedtek a szüleid, de attól még nem szeretik egymást?

Mivel lesz jobb ha elválsz? Mi a garancia, hogy más jobb lesz? Hiú ábrándok miatt borítani egy házasságot, amiben azt írod, hogy van amúgy szeretet?