Férfiként szégyen bevallani, ha valaki elkötelezett kapcsolatra, házasságra, családra vágyik?

Vagyis társadalmilag mintha úgy lenne, hogy a nők azok, akik mindig a komoly kapcsolatot akarják, a férfiak meg azt kell mutassák magukról, hogy ők lazán veszik a dolgokat, csak a szex miatt akarnak együtt lenni a nővel. A filmekben is úgy mutatják, hogy a férfi tök jól elvan úgy, hogy csak úgy együtt legyenek, a nő unszolására aztán végül nagy nehezen belemegy, hogy elvegye és úgy csinál, mintha gyereket is a nő kedvéért vállalna. Esküvőkön is ezen poénkodnak, hogy "szegény xy-nak elment az esze, hogy megnősül". Pedig szociológiai kutatások alapján a férfiaknak nagyon is előnyös a házasság, általában sokkal kiegyensúlyozottabb, hosszabb életet élnek, mint egyedül.

Én is így vagyok vele, szeretem a stabilitást, ha volna egy olyan társam, akivel közösen haladunk az úton, vannak céljaink, megbízhatunk egymásban, van kivel megosztani örömöt, bánatot és ideális esetben egymás jellemét is jobbá tesszük. Nekem pont, hogy az nem lenne vonzó életforma, hogy állandóan csak virágról virágra szállni, menni ismerkedni, tenni a szépet, aztán ki tudja összejön valami vagy sem, aztán kezdeni elölről. Ez számomra egy ilyen céltalan, sehova sem vezető élet, de mindenkinek szíve joga eldönteni. Meg az is hülyeség, hogy azzal felvágni, hogy kinek mennyi nője volt, például nagybátyám is ilyen volt, de mikor beteg lett, egyszer kórházba került egy nő sem volt mellette, anyámék látogatták meg csak, vittek neki be dolgokat. A család egy fontos érték az ember életében, amiért érdemes áldozatot hozni és az állandóság, biztonság nem unalmas, nem lúzerség.