Hány évesen ismertétek meg a férjeteket/feleségeteket?

20 éves voltam, ő 21. Ez több mint 12 éve volt, az akkori munkahelyünkön ismerkedtünk meg.

Akkor két, a gazdasági válság nehézségeiben lubickoló csóró voltunk, most van két kisgyerekünk, egy szép házunk. A kapcsolatunkban nyilván vannak hegyek-völgyek, most éppen inkábn rossz időszakunkat éljük, sok a gond, a megoldanivaló, a probléma, és a két kicsi is nagy kihívás. De majd elmúlik, lesz jobb időszakunk is.

A házasság mellett/ellen nem érvelek, akk akar, házasodjon, aki nem, az ne.

Itt ismerkedtünk meg.

3,5 év után kérte meg a kezem. Házasok vagyunk, 2 gyerek.

Sokkal többet vitázunk, mint régen, pedig gyűlölök vitatkozni, sokkal másabb, mint amikor még csak udvarolt és nem pozitív értelemben. Jelenleg azt érzem at lettem verve, de igyekszünk dolgozni rajta, mert szeretjük egymást.

18 évesen, csak megláttam és szinte belémhasított hogy ő lesz a férjem. De aztán ez csak plátói lett, hosszú évekig. 19 év után jöttünk össze, már az első randin volt minden, és egyikünknek se volt kérdes a jövő, 3 hét után kérte meg a kezem. De ő a második férjem...

Az elsővel a mellékállásunkban, egy színtarsulatnál dolgoztunk mindketten. 30 voltam mikor összejöttünk. De ez eleinte csak barátság extrákkal volt, aztán egyre komolyodott, pedig egy nagyon rossz kapcsolat volt. Nem vokt lánykérés, 5 év után terhes lettem, ezért összeházasodtunk. Nem sokkal a házasság után, mivel még sokkal rosszabb lett, otthagytam.

A két házasságom összehasonlithatatlan. Az első vad szenvedélyből lett, de aztán durván bántalmazó, még a masodik nyugodt, kiegyensulyozott, összhangban vagyunk. Igaz az én 2 kicsi gyerekem, meg az ő két nagyobbja sokszor frusztráló, de a kettőnk kapcsolata nagyon jó.

A házasság mellett, es ellen is vannak érvek. Gyerek miatt szerintem jobb ha van házasság, meg az jogilag is, társadalmilag is a legerősebb kötelék,

Viszont egy válás nagyon hosszadalmas, és idegörlő lehet. Ez pedig az ellenérv. Azt pedig lássuk be, senki sem tudhatja hogy valóban örökké fog e tartani. Én sem a mostanival.

17 éves voltam, a férjem 20.

Tini szerelemnek indult. Az az igazi, mindent elsöprő, hormongőzös tini szerelem volt. Egy koncerten ismerkedtünk meg.

Mivel nagyon fiatalok voltunk, semmit sem kellett elkapkodnunk. Bőven volt idő minden fázist kiélvezni. 3 évig jártunk. Aztán 3 évet együtt éltünk. Utána összeházasodtunk. Még 3 évet éltünk friss házaspárként, aztán megszületett az első gyerekünk. Rá 2 évre a második.

Összesen 18 éve vagyunk együtt.

Nem tudnék 1 pillanatot mondani, amikor tudtam, hogy ő az igazi. Lassan alakult ki. Ő azt hiszem, fél év után mondta nekem, hogy el tudná képzelni, hogy együtt öregedjünk meg. Nem erőltetünk, nem siettetünk semmit, de nem is állunk ellen, ha úgy érezzük, szintet kell lépni. Ez a házasság egyszerűen csak történik. Tulajdonképpen nincs racionális oka a házasságkötésünknek. Így érezzük helyesnek. Olyan természetesnek és egyértelműnek tűnt, hogy nekünk össze kell házasodni, mint az éjszakák és a nappalok váltakozása.

Nyilván nagyon sok minden változott ennyi idő alatt. Nem lehet összehasonlítani egy (szinte) gondtalan kamasz szerelmet a családos élettel.

Én 27 voltam mikor megismerkedtünk, ő 35, munkahelyen ismerkedtünk meg.

Mikor megláttam, se kép-se hang, az a bizonyos villámcsapás, mikor beindulnak a hormonok és elmegy az eszed. Mindez oda-vissza. Mindketten az akkori kapcsolatunkból léptünk ki egymásért, tudom, nem szép dolog, de nem voltunk házasok és gyerekek sem voltak. Ő 4 éve volt benne, én 1. Megismerkedtünk, 1 hónap után jöttünk össze. Első éjszaka után reggel kérte meg a kezem :D megismerkedésünk első évfordulóján házasodtunk, rá fél évre lettem terhes. 2 gyerek van, 12 éve együtt.

Én 24 voltam, a férjem 21. Netes társkeresőn ismerkedtünk meg. 18 napig csak így, üzenetekben ismerkedtünk, közben randira hívott. Talàlkoztunk, meglàttam, és gyorsabban dobogott a szívem, ( mint kiderült az övé is), megölelt, ott mindketten éreztünk már valamit. Az első randink elég hosszúra sikerült ,cirka 12 órát töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk, nevettünk, moziztunk, volt csók is idő közben, a Margit szigeten már kézen fogva sétáltunk:) Azóta együtt vagyunk, 14,5 éve. :)

Pár hónap után megkérte a kezem, 1 év kapcsolat után költöztünk össze és 6 hónapra rá össze is házasodtunk, 13 éve már ennek is:). Összetartozunk testileg, lelkileg egyaránt.:)

Konkrét érveim nincsenek, házasodjon aki erre vágyik, és ne házasodjon aki nem.

Mi összeházasodtunk, mert erre vágytunk, hogy hivatalosan, törvènyesen is egymás hozzàtartozói legyünk mi ketten. És most már hárman a kiskutyánkkal💙 együtt, akit együtt fogadtunk örökbe. Mi így vagyunk egy család. Gyereket nem szeretnénk.

19 évesen ismertem meg, ő 18 volt. Tiniszerelem a javából. Még csak azt sem mondanám, hogy nagyon egy hullámhosszon voltunk, de mégis működött a kapcsolat. Két gyermekünk született, aztán kb. 20 év után elváltunk.

Számomra a tanulság, hogy az életben semmire nincs garancia, és ha egy nő menni akar, a legnagyobb hiba meggyőzni arról, hogy ne menjen. Rá kell adni a kabátot.

Nagyon úgy tűnt, hogy egy életen át együtt maradunk, és mégse így lett.

Soha többé nem házasodok, az biztos.