Nők, akik nem dolgoztok (azaz a család/háztartás a munkátok) hogy bírjátok lelkileg?

Nekem jó időszak volt.

Minden nap főztem takarítottam, hoztam vittem a gyereket .

Most hogy dolgozom, a férjem is hozza viszi a lányunkat, és még mosogat is meg fel is most, múltkor lenyírta a füvet.

Ő mondjuk sajnálja mert neki több lett a munka itthon.

Mégsem heverészhet a koszban amikor dolgozom.

De szerencsére belátta.

Azért mentem vissza mert lejárt a GYES.

Jövedelem nélkül nem akartam maradni.

Én kisgyerekkel vagyok még itthon. Férjem fizetése után kapunk maximum gyedet. Levelezőin tanulok a kicsi mellet.

Alig várom, hogy megint legyen munkám. Minden vitánál azzal bánt, hogy nem keresek. Annyit dolgozok itthon, de legtöbbször nincs is értékelve.

Soha többet nem fogom magam ilyen helyzetbe hozni. Nagyon megalázó. Szeretek itthon lenni, de nem ilyen áron.

Teljesen jól. Nem vagyok társaság -és kommunikáció függő. Ráadást amilyenek az emberek... még a munkahelyen is!

Így azokkal vagyok csak, akikkel szeretnék.

Vannak apróbb mellékeseim, hobbijaim, a családot és több ingatlant is ellátok, nincs ezen semmi feszengeni való.

Nincs állandó stressz, rohanás, időszűke.

Persze akinek ez nem való, az ne maradjon otthon.