Akik otthon dolgoztok, vagy leszázalékoltak vagytok, netán munkanélküliek, nincs lelkifurdalásotok a családtagokkal szemben?

Nem mindenki szeretne otthon lenni,nem vagyunk egyformák.

Van,aki 1 hónapig sem bírna bezárva a lakásában élni,mások évtizedekig ki sem mozdulnak,és elvannak.

Én is itthon vagyok. Nem én kértem, ezt osztotta a sors, munkanélküli lettem. Feleségem kényszervállalkozó lett, hiszen kitették a kórházból, amint teherbe esett. Pontosabban, nem hosszabbították meg szerződését. Ezért kötik csak három hónapra a kórházi dolgozókkal. Így nem számít leépítésnek, ha kiteszik. :-( A lényeg, kb egy év után beindult a vállalkozása. (mivel az állami egészségügyben létszámhiány van, egyre rosszabb az ellátás minősége, így neki egyre több munkája van)

Úgy alakult én lettem a háztartásbeli. Hat évig ő volt itthon most rajtam a sor. Nekem viszont annyi betegségem van már, hogy nem is bírom már a mindennapos melóbajárást. Fizikai melós voltam, karbantartó, három műszakban. Munkadokik nem is engedik már a több műszakot, ezért nem is találtam könnyen munkát. Mivel 50 éves vagyok így nem is kellek szinte sehová.

Eleinte fúrcsa volt egész nap itthon lenni, de megszoktam. Nagyban segített a kertgondozás! Szeretem csinálni, elpepecselek és van is mit tenni szinte egész évben. Gyerekeink már tizenévesek, de mai napig néha értük megyek néha. (főleg a 11 éves kislányért, hiszen őt még nem engedjük egyedül közlekedni csak a közelben) Szeretünk együtt bevásárolni, amolyan családi program. Feleségem sokszor melózik késő estig. De szerencsére szabadnapot is tud teremteni, ha akar. Így családosan vagy kettesben is tudunk programokat csinálni magunknak.

Azért is vagyok el itthon, mert mindig is kedveltem a házimunkát. Úgy nőttem fel, hogy apukám is kivette ezekből a részét, nekünk is természetes volt tesómmal. Mosok, takarítok, főzök, vásárolok, ügyetintézek. Vasalni nem szeretek azt meghagyom feleségemnek :-) Nem nehéz, hiszen manapság van mosógép, szárítógép, mosogatógép, robotporszívó, így csak hetente egyszer kell nagy porszívóval takarítani. Teregető és ruha elpakoló gép kéne még. :-D

Idővel kitaláltam magamnak itthon végezhető munkát is. Nem hoz sokat a konyhapénzhez, de legalább az is elfoglaltság és élvezem is.

Kutyám is van, aki egész nap hozzám van kötve egy láthatatlan kötéllel a lábamhoz. Amit csak lehet vele együtt csinálok. Jövünk megyünk sok helyen már meg is szokták. Hiányolják is ha nincs velem. :-)

Értem mire gondolt a kérdező! Néha én is úgy érzem mintha nem lennék a családtagok lendületének része. Főleg akkor van lelkiismeret-furdalásom, amikor ők felkelnek 6 órakor én pedig alszok vagy 9-10-ig. Ezért sokszor kelek velük együtt. (néha sziesztázok dél körül) Élvezem, mikor hazajönnek. Általában fiam érkezik 15 óra körül, ha nincs edzése vagy szakköre. A kislányt vagy én hozom haza vagy fiammal jönnek kettesben, néha nejemmel.

Persze a gyakori kérdésekre is van időm, ami jó. :-D Levelező partnereim is vannak, és netes ismerősök is. Egyikkel, másikkal személyesen is találkoztam már. Van egy két olyan haver, akit facebookon ismertem meg egy zárt csoportban hobbiból eredően. Lakóhelyi közösséget is felfedeztem nemrég, hetente van személyes találkozási lehetőség is, ahová néha elmegyek. Van cserebere, bio vásár, alkotóközösség. Nem is értem, régen miért nem kerestem ezeket a lehetőségeket. Ebből adódott az itthon végezhető munkám is. :-) Eleinte csak segítettem, majd kiderült sok embernek van rá igénye.

Kedves kérdező! Menj és mozdulj ki néha! Fedezd fel a környezeted, keresd a hasonló emberek társaságát, kellemesebben érzed majd magad.

#4-es

Akkora harmonia és nyugalom érződik az írásodbol,hogy hihetetlen ☺

Előtted levő vagyok. Én rajzolni szoktam ha már semmi sem jó ☺

A láthatatlan kötélen levő kutya itt is megvan épp a lábamon fekszik 😁 Néha már elszégyelem magam,mert neki szoktam napközben beszélni amikor kettecskén vagyunk itthon. Ő meg néz nagy szemekkel rám 😂😂

Én is itthon dolgozom, de miért lennék bezárva?

Élem az életem, jövök, megyek, ahogy mások is írták, intézem a dolgokat. Csupán sokkal kellemesebb az élet! Többnyire azt teszem, amit akarok, amikor akarom! :D Nem gondolom, hogy ez lenne a rossz életmód.

Dolgoztam alkalmazottként, azt nevezem én pocsék életnek! :) Nekem nincs hülye, primitív, ideges főnököm! :)