A férjem jövedelme sokkal több, de a gyerekeknek szinte mindent én veszek. Titeket ez bántana? (Részletek a leírásban)

Az ő fizetése mindig 2-3x több volt, mint az enyém. Én pesti átlag bért kaptam hosszú ideig (nem minimálbért).

A házasságunk előtt ő kapott egy lakást a szüleitől. Abban éltünk. A rezsit, tv-t, internetet ő állta. Az elején pàrszor felajánlottam, hogy felezzük, de nem fogadta el.

Minden hónapban ugyanannyi x összeget ő is és én is betettünk a közösbe. Abból mentünk étterembe, moziba, nyaralni. Ezen felül a pénzünket szabadon felhasználhattuk, megtakaríthattuk. Volt megtakarítàsom, de az elment az esküvőre + utána tandíjra ment volna, de a gyerekekre költöttem (lett egy adósságom a tandíjam miatt, hosszú..)

Amikor terhes lettem elköltöztünk családi házba, amit a férjem és a családja vett. Házassági szerződésünk van, semmi nincs a nevemen. Nem is akartam soha, de én kikötöttem, hogy mivel nekem a házhoz nincs közöm (amit régebben mind2 ingatlannál a fejemhez vágott a férjem) én nem fogok rákölteni.

Az én kocsim kicsi volt, így eladtuk, de nekem nagyra nem futotta, csak olyanra, amit havonta szervizelhetnénk, ezért a férjem vett egy családi autót, amit én használok, de a férjem tart fenn. Már teljesen összefolyt a pénzünk az első gyerek után, így 95%-ban ő tankolja. (Nem barátnőkkel utazgatok vele, csak oviba, orvoshoz, boltba megyek gyerekestül).

A férjem jár élelmiszert venni (nem főzök 6 hónapja, a baba miatt ritkán tudok), de néha én is rendelek. Főtt ételt a férjem munkában eszik, én olcsóbban heti menüt rendelek. Az ovis lányom eddig összesen pár hetet ment oviba, neki az ételt (15 ezer) én fizetem vagy én rendelek neki is, ha éppen nem ovizik. Ha néha családilag eszünk, akkor legtöbbször a férjem fizeti, de néha én. A bébiételeket, a pelusokat, a drogériai dolgokat én rendelem (40-70 ezer kb/hó, attól függ), a Netflixet, HBO-t én fizetem, a gyerekek ruháit én veszem (2 gyereknél egy évszak váltás és ovi kezdés nagyon húzód volt most), ha magánorvoshoz megyünk (mivel kb sosincs SZTK időpont) én fizetem (min. 30 ezer/vizgálat), ha a házba kisebb tétel kell azt én állom (pl fürdőszobaszőnyeg, ágynemű stb). A gyógyszertárat (pl oltás) a férjem állja legtöbbször, de amikor én kivételesen gyerek nélkül lejutok akkor én. A házban mindig tönkremegy valami: pl riasztó, kazán stb. azt a férjem állja. A kisebb háztartási gépeket àltalában én veszem (gyerekeknek inhalátor, mekegszendvics sütő, turmix gép stb., de a kenyérsütőt pl a férjem vette amikor GYES-en voltam). Jàtéktartó szekrényt, tàroló kosarakat stb én veszem. A franciágyat, tv-s szekrényt a férjem vette, a tv-t közösen. A gyerekeink és az én csalàdom ajándékait én, a férjem családjáét a férjem, de most pl az apukájáét én vettem át a futártól, azt én àlltam 17 ezerért. Magamra mióta gyerekem van ritkán költök, de azt persze én állom.

1 évig GYES-en voltam az első gyerek után, akkot már nem kellett pelus, tápszer, bébiétel, a ruhákat lassan nőtte ki a gyerek. Minden létmininumon ment, ezt a férjem állta, mert alig kaptam.

Sajnos nem jól bánok a pénzzel. Igyekeztem eltenni pénzt, de nem bírtam, csak feléltem a maradékaimat. A hónaptól kevesebbet kapok már. A gyerekeknek mindent megveszek, csak amikor pl mondom a férjemnek, hogy "venni kéne új inhalátort" akkor az a reakcioja, hogy "vegyél, én nem adok bele az biztos." Aztán hó végén èn örülök, ha kijövök 0-ára, ő meg büszkélkedett múltkor, hogy milyen keveset költött. Ez ritka, mert a házzal mindig van gebasz és sok pénze ráment már.

Ő a jövőre spórol, hogy a gyerekeknek legyen hàza, ezért így nem szólok semmit neki.

Tudom, hogy rohadt sokat költött már a házra, ennivalóra, gyógyszerre, de valahogy idegesít, hogy nem tudok félretenni. 1,5 év múlva megyek vissza dolgozni, remélem akkor átlag felett kereshetek, mert azóta közgazdászként lediplomáztam gyerek mellett.

Titeket ez bántana?