Minden 50-60- éves ember házassága ilyen, csak én gondolom azt hogy ez nem normális?

Nekem a szüleim 68 és 71 évesek, és rájuk is ez a jellemző. Nyilván van, amit nem láttam / láthatok, de ahogy egymással beszélnek, kommunikálnak, azon is látszik, hogy nemhogy menopauza stb. után, de akkor sem volt szenvedély, szerelem, gyengédség, ízléses intimitás, amikor én gyerek voltam... pár tíz év alatt 1-2 száraz szájrapuszi meg sok feszültség, semmilyenség.

Azt nem tudom, hogy a többi családban mi van, nekem az a feltételezésem, hogy akkor már mindketten "benne voltak a korban" az akkori társadalmi beidegződés szerint, és már kínosnak tartották, hogy nincs családjuk, gyerekük, apám már 1x vált is. Akkoriban azért eléggé kinézték, örök agglegénynak meg vénlánynak hívták azokat, akik abban a korban nem voltak házasságban, gyerekkel (anyukámék az idősebbek között voltak mindig a szülői értekezleteken; és a legtöbb idősebb szülőnek nem az első gyereke volt az adott osztálytársam). Nem volt sztem akkor sem ott akkora szerelem, csak "nem néz ki szarul, értelmes, dolgozik, van egzisztenciára kilátás, ismerősökön keresztül ismerkedtek, tehát van biztosíték, hogy normális"...

Ezek a dolgok két emberre tartoznak. Nem a közönségnek kellene, hogy csinálja az ember. Tehát ha egy külső szemlélő nem látja, nem jelenti azt, hogy nem szokták amúgy egymást pl meztelenül látni.

A nyilvános helyeken való csókolózás, taperolás olyan tini dolog - illetve egy frissen létrejött kapcsolatban még elképzelhető, hogy idősebb korban is előfordulhat, hogy annyira megfeledkezik magáról az ember miközben annyira odavan a másikért, hogy kikapcsol a világ körülötte. Na ez az érzés már garantáltan nincs meg egy érettebb kapcsolatban. Mikor már gyerekek is vannak, szaporodnak a gondok, a feladatok, akkor teljesen természetes, hogy átalakul a kapcsolat. Máson van a fókusz. Nem lehet olyan önfeledten csak egymásnak létezni. Ez nem baj, szerintem ez velejárója a gyerekvállalásnak. Nekik nem kell közönségként végignézni a szüleik turbékolását.