Hogyan szerették a szüleitek egymást?

Mit figyeltetek meg rajtuk?

Hogy apám kihasználja anyámat. Klasszik patriarcha elnyomás.

Anyám a seggét nem teheti le, mert kosz van meg apám éhes, aztán elvonul tiktokozni.

Apa sűrűn megajándékozta anyát előttetek és fordítva?

2-3 évente szűlinapjára kapott valami komolyat, amúgy kb semmi. Apám nem hajlandó boltba bemenni.

Volt közöttük diszkrét intimitás?

Apám csak csesztetésel kommunikált ha akart. Nagy az orrod, meg mindenféle f@szsággal trigerelte anyámat.

Segítettek egymásnak a lakásban vagy a ház körül?

Van amit apám megcsinált, de nem szaggatta az istrángot…..

Ö válalkozó, évi 4 honapot is néha dolgozott, amúgy meg napi 3-6orar, meg 6 óra telefonálás, és nézelődés.

Volt olyan szabadidős tevékenységük, amit együtt csináltak?

Veszekedés.

Szavakkal kedveskedtek egymásnak?

Nem. Apámat már irtam, anyámnak meg előbb szakadt volna le a szája, minthogy megdicsérje apámat bármiért.

Az én szüleim valamilyen bálban ismerkedtek meg. De látásból ismerték egymást mert egy munkahelyük volt. Anyukámnak a nővére apukám anyukájával dolgozott és mondta neki egyszer, hogy jó lenne ha összejönnének mert rendes családból van. Amikor kiderült, hogy elkezdett apukám udvarolni neki nagymamám nagyon boldog volt. Jártak egy ideig aztán esküvő, majd én és a tesóm jött képbe.

Szerették egymást, nem volt már persze az a lobogó szerelem inkább tisztelet és szeretet, de szerintem az sokkal jobb és főleg normális.

Igaz voltak viták, viszont hol nincsenek?!

Nem voltunk gazdagok soha, de érzelmi téren én úgy érzem mindent megadtak nagyszüleimmel együtt apukám oldaláról.

Apukám nem ivott, nagyon néha sört, nem tivornyázott, járt munkába tisztességesen. Anyukám szigorúbb volt valamivel hozzánk, de tudom, hogy jót akart. Legtöbbször "demokrácia" uralkodott közöttünk. Elmondhattuk a véleményünket nyugodtan. Emlékszem kipróbáltuk a cigarettát, alkoholt és annyit mondtak, hogy gondoljuk át mennyit árt és aszerint döntsünk.

Suli is a mi döntésünk volt.

Szomorú nagyon, hogy nagyon sok ember milyen rossz családi közegben nőtt fel. Remélem, hogy ők a gyerekeikkel ellenkezőleg fognak viselkedni.

#12

Végre egy pozitív példa. :)

Tényleg elképesztően sok a rosszul működő család. Én azzal küszöbölöm ki ezt a mintát hogy nem akarok szülő lenni. Sose vágytam rá. Lassan 40 éves vagyok, de egy porcikám se kívánja a gyereknevelést. Elborzaszt a környezetembe lévő kisgyerekek mentális állapota. A jövő szülői... Vajon hányan fogják felismerni a káros mintákat?

#13:

Fogalmam sincs vajon mennyien másképp, jobban fognak cselekedni mint a szüleik, vagy a környezetük. Sajnálatos dolog ez. Szerintem be kéne vonni nagyon jó szakembereket már kisgyermekkorban, vagy bár ez erős meg kéne határozni, törvénybe foglalni, hogy maximum 1-2 gyermek születhessen és csak olyan embereknek akiknek való. Tudom, emberi jogok sértése, de ez így sehogyse jó ahogyan jelenleg van, sőt a jövőben még rosszabb lesz.

Amúgy ismerek kettő olyan embert akik gyermekkorban mindketten alkoholista szülők mellett nőttek fel és az egyikük alkoholista lett szintén és a másik hozzá se nyúlna semmi pénzért.

Tehát én szerintem sok múlik maga az emberen. Azért ha valaki tudja, hogy rossz, csúnya dolog a veszekedés, pénz elherdálása, lopás, megcsalás, alkoholizmus, drogok akkor neki nem kéne másolnia a szüleit. Tulajdonképpen személyiségfüggő. Reménykedem azért valahol mélyen, hogy változik az emberiség pozitívan. :)

#14

Nyílván alkat kérdése. A mi családunkban az alkoholizmus (baszki... Kiében nem?) mindennapos volt. Én soha nem iszok és más szereket se használok. A viselkedésem ugyanolyan deformált sajnos, mint a szüleimé. Én ezt terápiával szeretném megváltoztatni. Lehetnek itt-ott szakadékok a generációk között, de sajnos a programot visszük tovább a tudatalattinkban. Ezt felismerni a legnehezebb út!

Apám csicskaként kezelte anyámat és minket is a tesómmal, ha nem volt kiszolgálva üvöltözött, csapkodott stb, széthagyta a cuccait, állandóan utàna kellett takarítani, 6 évesen tőlem követelte hogy főzzek neki kaját, csináljak kaját, mikor alig értem fel a tűzhelyet meg a pultot. Ha otthon volt, napi 6x zabált, persze mi mosogattunk utána

Anyám kb 15 év után hálisten megunta, szerzett munkát és végre elváltak. Ahogy lehetett, ki is zártam az életemből. Mióta dolgozom, eltartom magam és elköltöztem, nem láttam és nem beszéltem vele. Nem is szeretnék többé a közelében sem lenni. Egy lelkileg bántalmazó, irányításmániás s***ggfej.

Anyám is boldogabb , hogy nincs képben.