Házasodáskor beértétek kevesebbel vagy tényleg azt hittétek hogy ő az igazi?

#20, igen sajnos az emberek nem gondolnak bele (köztük én sem), hogy mi mivel jár. Én például utolsó pillanatig küzdöttem egy olyan hűtlen emberért, akit egy percig sem érdeklek. Pedig gyerekünk is van. Pedig tisztában vagyok vele én is, hogy boldog monogámia nem létezik. De 3 hónapos házason pici babával túlzásnak tartom a titkos viszonyt. Nekem folyamatosan azt nyomták a szülei, hogy tűrjem és nyeljek, majd észhez tér. Tartsam össze a családot. Tudtam, hogy egy barom vagyok, egy lábtörlő. De küzdöttem, harcoltam. Az utolsó csepp az volt, hogy megkíséreltem egy öngyilkosságot (erről senki sem tud), mert nem bírtam elviselni, hogy más nőt szeret. Ezen a ponton mondtam nemet.

Úgy vélem nekem az egész kapcsolat több fájdalmat és stresszt okozott, mint boldogságot. Csupa kiégett, elhasznált ember jár-kel körülöttünk. Akinek van gyomra és nem érez lelkiismeret furdalást, az úgyis félrelép. Ha icipici gerinc van benne, akkor nem nyilvánosan és nem döngöli földbe a társát. Aki nem tudja vagy akarja megtenni, az csak harcol és szenved, tűr.

Nem ő az igazi. Az igazi csak a fejünkben létezik, de minden emberben vannak olyan tulajdonságok, amiket inkább "elviselünk", mint szeretünk. Ez nem baj, senki nem tökéletes, de amíg megbeszéljük a problémákat és ha baj van, szakítunk nem megcsalunk, oké.

Az exem pl megcsalt - mert... ő tudja, miért, mert nem mondta sosem. Semmit nem tudtunk megbeszélni a kapcsolatban, ő hárított, ott hagyott, stb.

A vőlegényem sem tökéletes, vannak hibái, de őszinte, kedves, szeret és bármi baj merül fel, leülünk és próbáljuk megoldani, nem pedig szőnyeg alá vágjuk.

Én Soha nem érném be kevesebbel, és a párom sem ez a típus. Inkább maradtam volna szingli mint egy olyannal házasodni akiről tudom, hogy nem vagyunk valóban egymáshoz valók. Az exemmel jegyesek voltunk, de idővel szakítottam, mert már éreztem hogy nem működne hosszútávon.

Mi a párommal igazi szerelemből házasodtunk. Igazi lelki társai vagyunk egymásnak, és összetartozunk, minden téren.

22, 23, na akkor már megvan az 2 tündérmese hívő, aki lepontozta a 15. válaszom XD

annyira naivak vagytok, hogy hihetetlen. Nyilván nem az elején kezdődnek a problémák, ilyenkor még minden csodálatos és a pöpöpöpöpöPárom egy igazi mesebeli herceg. Ti szoktatok a legnagyobbat koppanni általában :)

Felettébb kínos lesz, mikor a facebookot/intstát teleszarjátok a közös fotóitokkal, és megváltoztatjátok a neveket kötőjelesre, majd néhány év után vissza az egész, az összes kép letörölve, kötőjel vissza, és az egykori közös ház eladó hirdetését posztolgatjátok. Ja, hogy honnan tudom ezt ilyen pontosan? Az ismerőseim 90%-a, aki a 20-as éveiben házasodott mind ezt csinálta. Akik a legjobban nyomatták a közösségi médiát, azok váltak el kb 2-3 év után. Nyilván a 30-osokról, akik nemrég házasodtak, még nem tudok nyilatkozni, de már náluk is van, aki elvált.

Ti ezt még el sem tudjátok képzelni, milyen, amikor a 34 éves srác válópartit rendez.

Majd mikor jön a gyerek, apuci unatkozik és már úgy érzi, hogy nem az övé minden figyelem és elkezd a kolleginával esténként hosszasan chatelgetni, mert ő megérti és sok a közös pont.

Na majd akkor jön ide a kérdés a GYIK-re: Szerintetek megcsal? Szerintetek az normális, hogy este is írogat neki messengeren :DDDDDD

Jaj istenem, hány ilyen sztorit láttam már. Szívtok majd mint a torkosborz 1-2 pulyával a nyakatokon. XD Csokot azért fel ne vegyétek!

24.

23as vagyok. Szép elméletek, de feleslegesen pattogsz, hogy igazold a sajátos nézeteidet. Én speciel nem szoktam teleszarni a facebookot, nem az a típus vagyok aki folyvást bizonygat a külvilágnak:) ,instám az pl nincs is. Továbbá nem hogy 2-3 év után nem válok, 14 év után is boldog házasságban élünk a párommal. Gyerek pedig nem csak úgy jön, maximum akkor, ha 2 ember úgy dönt, mi viszont egyáltalán nem akarunk gyereket, szóval ez sem nyert.

+ Nem tudhatom kik pontoztak le, valószínű olyanok akik szerint a saját hülyeségeidet szajkózod, de jó ha tudod, hogy ez nem általános tendencia. Én személy szerint senkit sem pontozok, mert úgy gondolom mindenkinek joga van a saját egyéni véleményéhez, megvannak a saját tapasztalatai, sérülései, frusztrációi stb és megvan az is, hogy a saját környezetében mit lát.

A mi környezetünkben pl sok boldog házasság van 15-20 év után is. Korunkból kifolyólag még nyilván nem tudunk 30-40-50 éves távlatokból nyilatkozni, de majd eljön az az idő is.

26, lehet hogy speciel nem te voltál. 14 év után azért vagytok boldogok mert nincs gyerek. Nagyon más kategória. A gyerekvállalás a legnagyobb krízis egy házasságban, amit nem sokan élnek túl, általában a gyerek első 7 évében történik a válás. Mellesleg én sem akarok.

Az meg hogy a saját hülyeségeimet szajkózom... Koromból adódóan mivel nekem sincs személyes tapasztalatom hosszútávon, 15. válaszom pszichológusok, párkapcsolati terapeuták könyveiből, személyes terápián elhangzottak alapján veszem. Az indíttatás pedig az, hogy rengetegen mentek szét a környezetemben és én is tudni akartam, hogy mégis mi az igazság. Szerintem ez egy teljesen normális hozzáállás, nem értem, hogy miért csak a rózsaszín ködöt erőltetik páran, mikor ez a realitás.

Ugyan mi volt a bullshit, hogy legyen saját pénze, ne egy másik emberre alapozza az életét, tart ameddig tart és valószínűleg több kapcsolata is lesz?

27. Mi így vagyunk boldogok igen. De Bárki, bármelyik más pár is dönthet úgy, hogy nem vállal gyereket, ez nem kötelező.

Már rég nem abban a korszakban élünk, amikor a szexuális élettel együtt járt a gyerek is, ha csak nem volt valamelyik fél steril/meddő.

Ettől függetlenül nem gondolom, hogy gyerekes párok ne lehetnének boldogok, csak tudni kell a helyén kezelni az új helyzetet, és nem a gyereknek alárendelni mindent. Sokan ott rontjàk el, hogy megszűnnek párnak lenni és már csak szülőkként gondolkodnak.

Mi gyerekkel is boldogok lennénk együtt, HA akarnánk, de egyszerűen azért nem vállalunk gyereket, mert azt érezzük, hogy nem kell, egyikünk se szereti a gyerekeket, nem vágyunk rá, csak nyűg lenne és minden feladat, plusz stressz stb, ami vele és a nevelésével jár. Jobban szeretünk szabadabban, kötetlenebbül élni.