Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Házasság » Milyen gyakran emelitek fel...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Milyen gyakran emelitek fel egymásra a hangotok? Ez alapján nem szeret már ?

Figyelt kérdés

9 éve vagyunk együtt a párommal, egy nagyon kedves és segítőkész embernek ismertem meg, többek között a személyisége miatt is mentem hozzá mivel mindig gondoskodó és figyelmes volt. Az egyetlen probléma, amiről nem is tudom eldönteni, hogy lényeges vagy a többi jó mellett egy ennyire legyintenem kéne.. mégpedig az, hogy kisebb stresszhelyzetben indokolatlanul nagyon felidegeskedik, ilyenkor impulzív és elég rendesen rám emeli a hangját. Pár perc után már a régi lesz, mintha mi se történt volna, de én valahogy nem tudom ilyen hamar elfelejteni és legyinteni rá.

Nem az olyan esetekre gondolok, amikor nagy ritkán annyira össze kaptok egymással, hogy kiabálás lesz a vége vagy 1-2 pohár eltörik…konkrét dolog pl egyik autó akksija lemerült, másikról összekapcsoltuk, hogy töltse vissza és megkért, hogy nyomjam addig a gázt, hogy hamarabb menjen. Én most csináltam először ilyet, valamiért úgy gondoltam nem jó folyamatosan lenyomva tartani a gázt nagy fordulaton, hanem lenyomtam, aztán fel engedtem, majd újra le és mind így. Utána jön nagy mérgesen rám förmedve, hogy az Isten b+ nyomd le már azt a gázt. Megértettem volna, ha normálisan is elmagyarázza.

Illetve nemrég kezdtünk egy kisvállalkozásba, amin belül egy áruszállítóval teszünk meg nagyobb távot, felváltva szoktunk vezetni. Itt is folyamatosan felidegesiti magát, ha valami nem az ő elképzelései alapján történik. Pl három sávos autópálya, kijön az első sávra az egyik, felfelé a dombon max 60al megy, beállok a másodikra előzni. Közben ő is felgyorsul, egy ideig egymás mellett haladunk mert nem engedne vissza az elsőre… emiatt is rám emeli a hangját, hogy minek álltam be előzni.

Egyébként jól vezetek, 12 éve van jogsim és soha nem sodortam magam balesetveszélyes helyzetbe, mégis ha valamit nem az ő logikája szerint csinálok, rögtön ideges lesz és felemeli a hangját.

Nem tudom, hogy más nő hogy állna ehhez, de nekem egyáltalán nem esik jól, hogy apróságok miatt letol, és rám van kiabálva. Utoljára gyerekként kaptam ezt anyámtól, felnőtt kapcsolatban nem hiányzik. Ha ezt felhozom, elmondom, hogy velem ne viselkedjen így akkor erre szintén ideges lesz, mert szerinte ez normális, én fújom fel, utána elvan felejtve.

Ami zavar, hogy amúgy ha idegenek csinálnak ugyanúgy, azokkal szépen beszél és magyaráz, csak velem teszi ilyen stílusban. Felhoztam, hogy ha pl XY lett volna a baráti körből, aki szinten úgy nyomta volna a gázt, akkor annak normálisan elmondta volna hogy kell, és nem így káromkodva mint nekem. Annyi volt a válasz, hogy igen mert nem ő a feleségem… hogy mással meggondolja hogyan beszél.

Közöltem vele, hogy én is ugyanannyi tisztelet érdemlek és kezelje az indulatait mert nem fogom elviselni ezt a stílust. Sajnos úgy látszik a következő ilyen helyzetben ugyanígy reagál. Már nem tudom mit tegyek, engem nagyon bánt, amikor így leolt, szerinte meg ne vegyem fel, mert csak stresszes, kiadja és kész.


Mit gondoltok, ez teljesen normális a párok között, ő így vezeti le a stresszt és ne vegyem magamra mert csak a helyzet hozza ki, vagy más nő sem tolerálná ezt?

Persze más azt hiszi ő a türelem megtestesítője… ha azt mondom, kiabálni szokott el sem hiszik.

Nem szeretnék egy ilyen szép hosszú kapcsolatot csak úgy eldobni, minden másban annyira jól ki jövünk, de ez az amit nem tudok hova tenni, nem értem és nem tudom hogyan oldhatnánk meg.

28 n


márc. 22. 11:34
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon ritkán emeljük fel a hangunkat egymásra. De még a gyerekekre is elenyésző, pedig azért ketten vannak és mindketten dackorszakban, szóval akár indokunk is lehetne rá. És mondjuk azt, hogy impulzív jellemek vagyunk mindketten, én legalábbis biztosan, abszolút intenzíven éljük meg az érzéseinket. Ettől még felnőttek vagyunk, akik tudjuk kezelni az indulatainkat, egymással szemben főleg. Pont azért, mert ő a férjem (és én a felesége), nem mondunk olyasmit egymásnak, amivel tudjuk, hogy megbántjuk, mert még dühtől tajtékozva sem akarjuk bántani a másikat, merthogy tisztában vagyunk vele akármennyire is elborul az agyunk, hogy a szavak igenis tudnak fájni. 10 éve vagyunk együtt, de szerintem ha 2 alkalomról tudok, amikor a vita hevében olyasmit mondott, ami tényleg bántó volt, és azóta is emlékszem rá.

Ezt a fő kérdésre.


A kifejtésre: nem tudom, hogy a szeretetnek ehhez van-e bármi köze, de az biztos, hogy a tisztelet részéről nemlétező. Vagy hát, inkább úgy fogalmaznék, hogy eléggé készpénznek vesz. Oké, mondjuk azt, hogy melletted érzi magát annyira biztonságban, hogy önmaga lehet, kb mint amikor otthon van családi körben és egyből leveszi a nadrágot és csak egy alsógatyában meg pólóban mászkál, ha nincsenek vendégek, ennek a megfelelője az, hogy veled szemben megengedi ezt a fajta hangnemet ha kicsit is elborul az agya. Ez egyfelől cukimuki, merthogy így-úgy megbízik benned, elhiszi, hogy szereted ezzel a hibájával együtt is, ugyanakkor elfogadhatatlan (lenne számomra), hogy a valódi énje, amikor minden szerepet és maszkot levet magáról, az ez. Ezt bizonyítja amúgy az is, hogy másokkal szemben nem viselkedik így, és ezt hozza fel érvnek, hogy dehát te vagy a felesége. Igen, másokkal szemben ezek szerint szerepet játszik, ő valójában nem az a kedves, türelmes ember, akinek mindenki (te is) hiszi, hanem az, aki az első apró kellemetlenségre előveszi a káromkodást és 0-ról 100-ra forr a vére egy pillanat alatt. Ezen sok-sok türelemmel és idővel, ha ő is hajlandó, természetesen lehetne változtatni, de abból kiidndulva, hogy önmagában aa probléma említése is felbosszantotta, én nem számítanék közreműködésre a részéről, így neked kell eldöntened, hogy együtt tudsz-e ezzel a viselkedéssel élni potenciálisan életed végéig, illetve hogy szeretnéd-e, hogy a gyerekeitek is ezt lássák (jobb esetben csak lássák, rosszabb esetben meg is tapasztalják első kézből- hidd el, egy gyerek első 6-7 évében bőven van olyan apró kellemetlenség, amit leírtál, hogy egyből eldurranna tőle az agya, szóval kérdés, hogy együtt élve egy állandó bosszantásforrással mennyire tudná az ismerősök felé felvett maszkot megtartani és a gyerekeknek egy normális dühkezelési mintát megtanítani, vagy mennyire torkollna le egy 3-4 évest, mert nem ért meg egy bonyolultabb problémát első hallásra).

márc. 22. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
100%

Csak h ilyet is hallj...nálunj én vagyok sajnos hasonló mint nő. A férjem végtelenül türelmes rendes ember. Én viszont elég lobbanékony vagyok. Sajnos tisztában vagyok ezzel a hibámmal és dolgozom rajta.

Nálunk azert alakult ki mert így nőttem fel. Apukám alkesz, mindig kiabált velünk. Sosem vokt békés hangulat. Anya is rajtunk vezette le a feszkot. A bátyám mégrosszabb.....ö igazi nárcisztikus. Amugy egy teljesen normális csalad ak hitt minket mindenki jo anyagi körülmények stb. Én egyetemet is végeztem szóval nem vmi lepukkant helyről jövök. De valószínűleg ez állhat a háttérben. A ferjem mellett sokat fejlődtem!es amugy ő is mindig rámpirit. Olyankor észbe kapok. Mert amugy tenyleg nem a rosszindulat vezérel.

márc. 23. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
100%
12-es: te észbe kapsz, a kérdező párja meg közli, hogy a feleségével szemben szerinte ez normális, míg egy idegennel szemben nem az. Ez óriási különbség!
márc. 24. 07:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
100%
Ezt nem olvastam bocsi! Azzal viszont én sem értek egyet sajnos. Főlrg egy nővel szemben. Az én férjemről sokdzor lepereg
márc. 24. 13:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
100%

Ezt én is írhattam volna. A férjem ugyanígy reagál stresszhelyzetben, ordít, mint a fába szorult féreg. Ez az ő gyengesége, mert nem képes másképp levezetni a feszültséget. Az, hogy egy-egy ilyen húzása milyen tiszteletlen velem szemben, és mennyire bánt vele, azzal már nem tud foglalkozni.


Onnan jöhet szerintem, hogy otthon ő is azt látta, hogy kiabálnak egymással a szülei. Ez a mintája, hogy ha stressz van, akkor oké ha ordítok a másikkal. Nem tudom, hogy mi lesz belőle. Én nem akarom egy életen át tolerálni, hogy ordítson velem, mint egy taknyos kölyökkel, főleg majd, ha a gyerekek nagyobbak lesznek és felfogják, és ezt tanulják el. Szeretném pszichológushoz terelni, hogy dolgozzon magán ez irányban. Remélem lesz belőle valami.

Ha a férjed jó pillanatában belátja, hogy ez márpedig k+++ra nem normális, hogy üvölt Veled, hátha nyílik majd rá, hogy reflektáljon, és dolgozzon magán. Kitartást!

márc. 31. 23:55
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!