Ha nem dolgozik a feleséged: miért nem?

Én ismeretségi körből tudok példát mondani.

1. Durva, nagy mértékű autoimmun betegség :(. Pedig előtte nagyon szorgalmasan dolgozott a nő. Az a szerencséjük, hogy a férfi jól keres, így a 4fős családjukat el tudják látni megfelelő színvonalon így is, de szegény nő nagyon maga alatt van, dologtalannak érzi magát, még ha a házimunkát el is látja úgy-ahogy.

2. Tipikus 18 éves jóseggű szőke libus behálózza a kövér, picit igénytelen, kopaszodó, ellenben pénzes IT-st, és lefekteti a "szabályokat" sztori... srác meg örült, hogy van egy szexi cica barátnője. Jó, technikailag befúrta magát a nő a családi vállalkozásba (nem ott IT-s a srác, az egy mellékes vállalkozás, szintén jól menő), így van keresete, de dolgozni nem nagyon szokott, csak követelőzni. Azóta van gyerek is (azzal sem ő foglalkozik jó részt, hanem a nagyi)... és azért a nő nem tartja magát 100%-osan top szinten most, de a pasi még mindig szereti (vagy fél, hogy még ilyet sem kap, vagy nem akar a válással szenvedni).

3. Több olyan családot is ismertem, ahol a két fél megbeszélte, hogy klasszikus családmodellt akarnak követni, és anyuka htb lesz. És ott tényleg a szó nemes értelmében vett háztartásbeliekről beszélünk. Nem arról, amikor anyuka eljátssza a hattyú halálát azzal, hogy be kellett kapcsolnia a mosógépet, azon kívül meg facebookozik és szappanoperákat néz. Hanem tényleg tesz-vesz, takarít, mindig csillog-villog a ház, 3fogásos "királyi" lakomákat, főleg mikor eszik együtt a család, finom házi ételt kap apu a munkába és a gyerek sincs a menzára fizetve, és minden nap mást; főznek lekvárt, csinálnak házi szörpöt. Intézi a gyerekek ügyeit, szülői munkaközösségben ők intéznek mindent a gyerekeik osztályában; intézi a háztartás ügyes-bajos dolgait, csekkbefizetést. Meg meleg fészket csinál az otthonból.

Én nem tudnék így élni nőként, de attól még nem gondolom ezt ördögtől valónak, csak attól félnék a helyükben, hogy válásnál mi lesz ezeknek a nőknek a sorsa kilométeres lyukkal az életrajzukban.

Tág körű családban van egy ilyen házaspár. Csajszi 18 évesen leérettségizett, majd összejött a pasijával. Elkezdett szakmát tanulni, 2. évben terhes lett. Letette a szakmát, de soha nem dolgozott benne. Ma már 30 éves, gyerek már iskolás rég, de ő otthon van. Tudtommal nővére karkötő bizniszébe segít be (kamu ásványkarkötőket árul a neten), de ezen kívül nulla jövedelem. A férje 12 órában dolgozik, nem is alszanak együtt, mert hát apának 4kor kell kelnie, és nehogy felkeltse a feleségét és a kisfiát 😅

Szóval 30 éves létére még soha egy percet sem dolgozott. Pusztán kényelemből. Néha beszéltünk róla, de annyival megmagyarázta, hogy a férjének is sokkal jobb, ha otthon mindig meleg étel várja, plusz neki annyira fontos a fia fejlődése, hogy egész délután vele akar lenni és tanulni, játszani vele. Ilyenkor mindig nagy monológokba kezd, hogy mennyi könyvet olvasott illetve műsort nézett erről, és hogy nem érdekli ki néz rá rossz szemmel, ő igenis a fia életének része akar lenni. Szerinte ha az ember dolgozik, akkor az nem lehetséges.

(Saját vélemény, hogy vajon az apát ezáltal miért nem engedi a részévé válni).

Valószínűleg én magam leszek, aki hamarosan nem fog dolgozni. Fel kell mondanom, nem fejtem ki, miért, de fixen.

A párom három műszakban dolgozik, neki váltani nem opció, mert ahhoz túl jól keres. Egyelőre nem találtam olyan munkát, amit össze tudnék egyeztetni az ő munkaidejével (két műszakkal menne, de hárommal eddig semmit), plusz a két gyerekkel, mert hiszen nekem is van részem az ellátásukban.

Így valószínűleg kis szünet lesz, amíg találok valamit, és/vagy tanulok valamit. Hosszú távon persze erről szó sem lehetne, így is megvisel idegileg a dolog.

Én ismerek ilyen házaspárt.

A férj dolgozik, vállalkozó.

Mivel 150 milliós házban élnek, és most építenek még egyet, szerintem eléggé be van biztosítva a feleség arra az esetre is ha egyedül marad.

Eladná a házat, vagy mind a kettőt, a kamatokból megél.

Autoimmun betegségem van, szóval sajnos nem tudok napi 4 órában sem dolgozni egyhuzamban, a rokkantsági meg... :D vicc.

De ezzel nem tudok mit kezdeni, mivel autoimmun nem gyógyítható.

Egyelőre még tudok írni néhány órán át, úgyhogy cikkeket pötyögök, meg nemrég fejeztem be egy kisregényt.

Nem tudom, még mennyi időn át, mert az állapotom folyamatosan romlik, és lehet, hogy 3-4 éven belül már tolószékre is szükségem lesz.

Szívás... pedig még viszonylag fiatal vagyok, de ezt dobta az élet.