Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A feleségem szerelmes lett valakibe. Hogyan lehet/kell ezt a helyzetet kezelni és feldolgozni? Érdekelne "sorstársak" tapasztalata, mindkét nem oldaláról.
Régóta vagyunk házasok, vannak gyerekek is. Egyébként kívülállóktól mindig azt halljuk, hogy "minta" család vagyunk. Úgy gondolom, ezt így is éljük meg.
De térjünk a lényegre.
Szóval, szerelmes lett a feleségem, bevallotta a dolgot, miután éreztem, hogy valami nem stimmel. Azt kérte, hogy adjak egy kis időt, mert össze van zavarodva és segítsek neki, hogy talpra tudjon állni.
Ezt hogy kell érteni? Hogyan lehetek/tudok én most jó lenni ebben a helyzetben?
Azt hiszem, ha piszkálom ezért, az csak ront a helyzeten.
Valami olyasmit mond, hogy valamiféle életközépi válság vagy mit érez (40 éves lesz), amolyan menekülési kényszere van, de nem tudja megmagyarázni pontosan.
(Hozzáteszem, amikor én 40 lettem, nekem is volt egy rossz 1-2 évem, amikor megmagyarázhatatlan módon kvázi "menekülni" akartam. Aztán elmúlt.)
Azt mondja szeret, és semmiképp sem hagyna el, de nem tud mit kezdeni ezzel az érzéssel, nem tudja legyűrni.
Kéri, hogy hagyjam, hogy ezt ő jatssza le magában.
Félek, ha túlságosan hagyom, akkor több is lehet/lesz ennél.
De ha nen hagyom (piszkálnám állandóan emiatt az érzése miatt), akkor viszont menekülőre foghatja a dolgot.
Szóval, mi a helyes taktika ilyenkor? Hagyjam, hogy át- és megélje ezt azt érzést?
Egyébként jól megvagyunk, még így is normális dolog, hogy elcsábul az ember? Több, mint 15 éve vagyunk házasok, szóval nem kevés ideje.
Illetve, én hogyan dolgozzam fel? Nyilván az önbecsülésem és az önbizalmam padlóra került, elkapott a "már nem kellek" érzés és ez nyilván nem jó. Folyton őrlöm magam és ezen jár az agyam (hogy elveszthetem a feleségem, akit szeretek, szétrobbanhat a családom, a gyerekekkel mi lesz, akiket imádok, stb stb.).
Forduljak pszichológushoz? :)
Szívesen fogadok saját történeteket mindkét nem oldaláról, hogy ki hogyan tudta feldolgozni az ilyesmi helyzetet és hogy mi lett a vége?!
Nekem a legrosszabb, hogy nem nagyon tudom megbeszélni ezt senkivel, a barátok inkább haverok, akik nem úgy reagálnának szerintem, ahogy kellene.
válasza:Én sem tartanám magamat felelősnek az érzéseiért, de a megoldásért valamilyen szinten igen. Én azt gondolom, hogy minden házasságban vannak nehézségek és éppen ezeken a pontokon lehet végleg elcsúszni, rossz irányba.
Megszoktak itt kövezni, de én nem gondolom, hogy ne férne bele 10+ év házasságba más iránti fellángolás, kifelé fordulás. Az nem mindegy, hogy ezt hogyan kezelik a felek. Szerintem pozitív, hogy ti tudtatok erről beszélni egyáltalán, ez már egy hatalmas lépés a megoldás irányába, pláne ha mindketten kifejeztétek, hogy meg akarjátok oldani...
11-es:
"Megszoktak itt kövezni, de én nem gondolom, hogy ne férne bele 10+ év házasságba más iránti fellángolás, kifelé fordulás."
Nálunk ez lassan ugye 20+ évet jelent.
És szerinted mi az a szint, ami még beleférhet? Persze, ezt nekem kell(ene) tudnom.
Kezdem egyébkánt azt érezni én is, hogy ebben lehet valami. Maximum sokan tagadják, vagy folyamatos hazugságban, a másik átverésével csinálják sunyi módon, vagy olyan szinten elfojtják még magukban is, ami meg máshogy lehet végzetes (akár magukra, akár a kapcsolatukra nézve). A feleségem legalább őszinte volt és nem akart átverni. Valahogy azt érzem, ha piszkálnám folyton és kérdőre vonnám, az nem vinne előre, csak mégjobban menekülne az illetőhöz.
Egy dolgot nem írtam le azt hiszem a bevezetőben, pedig nagyon fontos aspektusa a történetnek, hogy ezt megelőzően volt egy elég rossz korszakunk (1-2 év), amikor főleg ő mély lelki válságba került (ami lehetett az "életközépi válság" előszele is akár), aztán meg én is, mert nem tudtunk normálisan kommunikálni egymással emiatt. Aztán ebben az állapotban felőrölt minket kicsit a mókuskerék is, a munka, a gyerekekkel való teendők és sem magunkkal, sem egymással nem foglalkoztunk eleget. Eléggé eltávolodtunk egymástól.
Valószínűleg ennek hatására látott meg valami pluszt ebben az illetőben, ami motiválta és erőt, energiát adott/ad neki.
Viszont tény, hogy azóta sokkal jobb lett a viszonyunk ismét, sőt, sokkal őszintébbek is tudunk lenni, pedig alapvetően is azok voltunk mindig is, de valahogy még tisztábban és egyenesebben tudunk megbeszélni bármit is. Sokkal több közös programot is csinálunk és úgy általánosságban elmondható, hogy mindkettőnk hangulata sokkal pozitívabb lett.
Szerető, mint megmentő? :)
Nemár... :)
válasza:Szerintem nem maga a szerető a megmentő ilyen helyzetben, hanem az érzéstől és a következményektől való félelem, vagyis az ijedtség. Szerintem 10+ év után (20 után pláne) az ember normál esetben számotvet, hogy az újdonság izgalma, vagy a biztos, ami ugyan már olyan amilyen, de mégis csak ott vagyunk egymásnak x éve, számíthattunk egymásra, gyermekeink születtek, túl vagyunk nehéz időszakokon, stb. És hiába bármilyen erős érzelem, ha kimondom a házastársamnak, hogy beleszerettem másba, abba ott van az a lehetőség, hogy a másik fogja a bőröndjét és hátat fordít nekem. Ugyanígy a másik oldalban is benne van a riadtság, hogy úristen, akkor ennek az a következménye, hogy összecuccol és elhagy a másikért?
Ilyen helyzetben, ha egy pár összekapaszkodik és küzd, szerintem van esély, akár terápiára is érdemes elmenni, ahol segítenek újra egymásra találni. Meg kell lovagolni ezt a pozitív löketet, amit hozott, de azt nem szabad hagyni, hogy a problémáitok a szőnyeg alatt landoljanak a nagy "felüdülésben". (A probléma megoldás pedig egyértelműen nem abban lakozik, hogy piszkálod és állandóan szemrehányást teszel, ezzel normál embert szerintem csak elmarsz. Ugyanakkor azt sem jelenti, hogy csendben szenvedni kell. Vékony jég ez.)
Ha valaki folyamatosan hazudik, megcsal, véletlen bukik le, az már ugye rögtön mínuszból indul, tehát ott van egy nagyon erős bizalomvesztés, amit utána szerintem sokkal nehezebb visszaépíteni, mint a ti helyzeteteket.
Az, hogy mi fér bele, az szerintem kapcsolat függő. Azt mondanám erre, hogy ami mindkettőtöknek oké, az belefér. Ha valami csak az egyikőtöknek, az nem. Valakinek már az sem férne vele, ami nálatok történik éppen, más meg hulla lazán él nyitott kapcsolatban évtizedek óta mindkét fél beleegyezésével (és nem beletörődésével!).
válasza:Átérzem a helyzeted én is így jártam nehéz jó tanácsot adni ebben a helyzetben.
De talán még menthető a házasságod a feleséged beszél róla és talán közösen vagy szakember segítségével megtudjátok oldani a felmerült problémákat.
Nekem nem volt szerencsém engem ugy hagyott el az ex feleségem,hogy nem akarta megbeszélni a problémákat.
4 éve lebetegedtem és hosszú volt a felépülési idő és a mai napig is vannak gondok az egészségemmel.
Hogy mikor jött össze az új pasijával nem tudom de el is hagyott miata.
Soha nem vallotta be,hogy van valakije csak akkor mondta el amikor már nem tudott tovább hazudni.
Én akkor megkérdeztem tőle hogyan tovább mit szeretne együtt maradjunk vagy nem.
Erre csak ennyit felelt "nem tudom" én hajlandó lettem volna elfelejteni azt,hogy megcsalt ha nehezen is de megpróbáltam volna megmenteni a házasságunkat.
De ő már döntött,hogy miért így azt a mai napig sem tudom.
2021 májusában amig én dolgoztam ő elköltözött az új pasijához majd 2022 áprilisában el is váltunk.
Így ért véget 28 évi házasság.
A mi családunk is összetartó volt a 3 gyerekből 2 vidéken él és miután elmentek ritka volt az olyan nap,hogy ne beszéltünk volna.
Ez megszünt miután elment a gyerekek is meg az édesanya is haragszik rá az elmúlt 3 évben csak a gyerekek írtak neki az édesanyjával nem is beszél.
És csak egyszer találkoztak.
Nekem ez nehéz időszak volt és még mindig fáj,hogy egy szerető feleség és a gyermekeit szerető édesanya hogyan tudod így megváltozni.
Hiába kérdeztem,hogy mi volt a probléma velem választ nem kaptam talán a betegség vagy más is.
Remélem sikerül megmenteni a házasságotokat és még sok szép évet töltetek együtt.
válasza: válasza:Szeretnék kérdezni valamit.
És gondold át, őszintén válaszolj.
Ezek után te tudnál nőként tekinteni rá?
Tudnád szeretni, csókolni?
Ha nem, a gyerekek miatt semmiképp se maradj a házasságban.
Valamelyik hozzászólásodban azt olvastam, a fickó is egy normális, tisztességes ember.
De annyira mégsem az, hogy egy férjezett asszonnyal lefeküdjön
Hát igen. Meg van természetesen a véleményem a fickóról, bár alapvetően nem ő a hibás a kialakult helyzet miatt. Nem rá haragszom. Addig van képben, amíg a feleségem akarja. Semmit sem akar többet. A feleségem erőltetett/erőltet mindent. Eleve ő kezdeményezett és nem a fickó. Ő nem nyomul(t) sosem.
A kérdésedre válaszolva:
A helyzet az, hogy én tudnám újra szeretni, pontosabban olyan hülye vagyok, hogy szeretem így is.
De persze borzasztóan nehéz és nem tudom igazán, hogy mi lesz.
Ő azt mondja, hogy bízzak benne és határozottan megmondta, hogy le fogja zárni a dolgot és mindent megtesz, hogy túllegyen ezen az egészen, csak kéri, hogy segítsem, támogassam ebben.
Nehéz ügy...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!