Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A feleségem szerelmes lett valakibe. Hogyan lehet/kell ezt a helyzetet kezelni és feldolgozni? Érdekelne "sorstársak" tapasztalata, mindkét nem oldaláról.
Régóta vagyunk házasok, vannak gyerekek is. Egyébként kívülállóktól mindig azt halljuk, hogy "minta" család vagyunk. Úgy gondolom, ezt így is éljük meg.
De térjünk a lényegre.
Szóval, szerelmes lett a feleségem, bevallotta a dolgot, miután éreztem, hogy valami nem stimmel. Azt kérte, hogy adjak egy kis időt, mert össze van zavarodva és segítsek neki, hogy talpra tudjon állni.
Ezt hogy kell érteni? Hogyan lehetek/tudok én most jó lenni ebben a helyzetben?
Azt hiszem, ha piszkálom ezért, az csak ront a helyzeten.
Valami olyasmit mond, hogy valamiféle életközépi válság vagy mit érez (40 éves lesz), amolyan menekülési kényszere van, de nem tudja megmagyarázni pontosan.
(Hozzáteszem, amikor én 40 lettem, nekem is volt egy rossz 1-2 évem, amikor megmagyarázhatatlan módon kvázi "menekülni" akartam. Aztán elmúlt.)
Azt mondja szeret, és semmiképp sem hagyna el, de nem tud mit kezdeni ezzel az érzéssel, nem tudja legyűrni.
Kéri, hogy hagyjam, hogy ezt ő jatssza le magában.
Félek, ha túlságosan hagyom, akkor több is lehet/lesz ennél.
De ha nen hagyom (piszkálnám állandóan emiatt az érzése miatt), akkor viszont menekülőre foghatja a dolgot.
Szóval, mi a helyes taktika ilyenkor? Hagyjam, hogy át- és megélje ezt azt érzést?
Egyébként jól megvagyunk, még így is normális dolog, hogy elcsábul az ember? Több, mint 15 éve vagyunk házasok, szóval nem kevés ideje.
Illetve, én hogyan dolgozzam fel? Nyilván az önbecsülésem és az önbizalmam padlóra került, elkapott a "már nem kellek" érzés és ez nyilván nem jó. Folyton őrlöm magam és ezen jár az agyam (hogy elveszthetem a feleségem, akit szeretek, szétrobbanhat a családom, a gyerekekkel mi lesz, akiket imádok, stb stb.).
Forduljak pszichológushoz? :)
Szívesen fogadok saját történeteket mindkét nem oldaláról, hogy ki hogyan tudta feldolgozni az ilyesmi helyzetet és hogy mi lett a vége?!
Nekem a legrosszabb, hogy nem nagyon tudom megbeszélni ezt senkivel, a barátok inkább haverok, akik nem úgy reagálnának szerintem, ahogy kellene.
Sajnálom bro. 😢
Párkapcsolati tanácsadás tényleg hasznos lehetne.
Ebben mi nem fogunk tudni segíteni. Szerintem jó, hogy őszinte volt és az is jó, hogy melletted képzeli el a jövőt, tenni akar a javulásért, viszont hogy hogyan tudsz neki segíteni, azt vele beszéld meg.
Pl. elmondhatnád neki, hogy ez belőled milyen érzéseket váltott ki és hogy szeretnél segíteni, de nem tudod hogyan.
Ha pedig nem juttok előrébb, akkor valóban segíthet egy szakember, aki segít együtt és akár külön-külön is dolgozni magatokon.
Szerintem mar az nagy szo, hogy elmondta neked es nem a hatad mögött szervezkedett. Itt is latszik, hogy amugy erzelmileg bizik benned es fontos vagy neki. Fontos, hogy mindketten oszinten beszeljetek az erzeseitekrol.
Ez egy nagyon kenyes ugy, szívből kivanom, hogy megtudjatok oldani es elmuljon ez a "szerelem" (mar ha tenyleg az). Valoszinu, csak belehabarodott az illetobe. A masik fel tud rola, hogy a nejed beleszeretett?
Nem sokat tehetsz.Talán kivársz,kiderül érdemes-e?
Meddig jutottak?
Köszönöm mindenkinek, aki írt!
A másik fél tud róla szerintem, ismerem én is, emiatt nehéz ügy is, neki is kellemetlen és kényelmetlen a helyzet úgy veszem észre, bár mi erről nem beszélünk/beszéltünk. Próbálunk úgy tenni, mintha nem tudnánk róla (ő arról, hogy én tudom és én arról, hogy tudom. Huh, érthető?). Amúgy egy normális, intelligens, korrekt emberről van szó, így van mitől félnem (ő is csak férfi...), de egyébként semmiképp sem akarna bonyodalmakat úgy gondolom. Bizonyos dolgokban viszont nagyon sokat segített a feleségemnek, ami neki nagyon sokat jelentett és segített a lelki állapotában. Nyilván ezért nyitotta fel a szemét a feleségemnek. Neki ő úgy van, mint egyfajta terapeuta.
Szerintem az illető azt erősíti benne, hogy semmiképp se gondolja tovább a dolgot és szerintem afelé tereli a feleségemet, hogy visszataláljon önmagához és hozzám. Vagy csak naiv vagyok.
Sokat beszélgetünk a feleségemmel, amúgy mindig, mindent őszintén megbeszélünk.
Úgy érzem jó irányba haladunk, de egyelőre nehéz ezt feldolgozni.
A feleségemnek meg ezt a dolgot nehéz nyilván feldolgoznia. Az érzéseket nehéz, sőt lehetetlen sokszor leküzdeni egyszerűen. Ezért nem neheztelek rá. Én is voltam már szerelmes, amiből nagyon nehezen jöttem ki (még a házasság előtt).
Meglátjuk.
Az életközépi válság az arról szól, hogy "jajjistenem jól csinálom az életemet? Mert a fele letellt." Ha ez van nála, akkor baromira ne az érzésein gondolkozzon, hanem az eddigi életén életeteken.
Azt meg hagyjuk, hogy segíts neki, mert nem tudsz és nincs is miben. Ezek az ő érzései, őbenne, nem vagy ráhatásal. Ha lennél, már nem lennének, szóval ebbe az utcába ne menj be vele, hogy bármilyen felelősséget vállalsz az ő érzéseiért. Ha tudod és akarod, akkor kivárod míg ezt lejátssza magában.
9-es: köszönöm!
"... ebbe az utcába ne menj be vele, hogy bármilyen felelősséget vállalsz az ő érzéseiért."
Ezen kell dolgoznom, mert jelenleg mindenért magamat okolom, a kialakult helyzetért, stb. A testvérem szerint túlságosan is. Ő az egyetlen, aki tud róla, neki tudtam csak beszélni erről, vele nagyon jól lehet ilyesmiről beszélni. Ja, meg egyik kolléganőm megérezte rajtam, hogy valami nem stimmel egy ideje velem, aztán "megadtam magam" és elmondtam neki, ő meg erre konkrétan (és szó szerint) rámmászott, gondolván, hogy akkor biztos én is nyitnék más felé, ami pöttyet növelte az önbizalmam, persze hogy, nagyon is, de... Nem gyáva bosszút szeretnék, hanem, hogy a feleségem ne másnál keresse az örömöket.
Jó nehéz helyzet ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!