Mit tehetnék, hogy együtt is, vagy a férjem is szimpi legyen másoknak?

Az a nagy problémám, hogy elmagányosodtunk. A férjem egy kocka, némi autisztikus vonásokat mutatva, én pedig az ellentéte voltam szociálisan. A nagyobb régi társaságom, ami a férfiakat is, vagy előttünk már megházasodott párokat jelentett hamar kikopott mellőlünk, párom nem volt nekik érdekes, S ő még nem tudott kilépni magából, meghívni őket, kezdeményezni.A lánybarátaim maradtak, egy-kettő. Férjemnek nincsenek saját barátai. Most jön a lényeg, a fő kérdés: Utóbbi évben háromszor volt, hogy férfiak akik amúgy már vele ismertek meg, engem hívnak el programra, akár heti rendszerességű hobbi klubba, és nem őt. Volt, hogy kirándulásra hívtak, pl. Őt is ismerik, neki is mondhatnák, hisz férfi-férfi, de nem ... Hozzám jönnek, nekem írnak. Kellemetlen. Velem kezdeményeznek beszélgetést is, ha összefutunk, vele nem. És ő sem, mert ő nem olyan. Egyszer nagyon messziről visszajutott a fülembe, hogy valakinek ő nem szimpi, de én meg a gyerekek nagyon. Hát még soha nem mentem el ilyen meghívásokra, nyilván vinném a férjemet is, de már kisebbségi komplexusom van, sőt, szorongok. Mit tehetnénk? Őt nem annyira zavarja ez, de azért sok év után már néha barátkozna kicsit. Már kezdek a depresszió felé hajlani a magány miatt, gyerekek már nem olyan kicsik, hogy mindig rám legyen szükségük. Ami még baj, hogy itt mindenki újépítésű palotákban lakik, mi nem, mert örököltünk egy házat, S ezért sem akar ő meghívni vendégeket. Szorong ettől.