Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Velem van a baj tényleg?
Azért írom meg ezt a posztot mert szükségem van némi visszacsatolásra hogy valóban velem van e gond vagy sem. Már annyira beszűkült állapotban vagyok hogy lassan nem tudom megítélni valójában én vagyok e hibás vagy sem.
A férjem egyszerűen folyamatosan kritizál, gyakorlatilag mindenbe bele köt mindig talál valamit. Egyrészt a főzés, mindig főzök neki és tudom van hogy nem sikerül jól az étel sajnos nem vagyok egy nagy bajnok a főzésben de nagyon próbálkozom. Ha valami nem sikerül jól akkor azt én is érzem de ha jó lesz azt is. Viszont szerinte kb folyton szar a főztöm és meg se próbálom jól csinálni. Múltkor jól sikerült az étel ezt megdicserte (szökőevben egyszer) de hozzátette hogy nem valami laktató ő így mindjárt éhes lesz.. Rettenetesen rosszul esik, nem lehet a kedvére tenni. Ugyanez van az ajándékokkal bármit vettem az nem tetszett neki soha így ezt már be is fejeztem. Aztán itt vagyok én a testem, van rajtam felesleg bőven én is tudom. Sajnos a terhességem alatt feljött sok, és szoptatni nem tudtam így ez sem segített abban hogy eltűnjön. Kapcsolatunk elején sem voltam nádszál vékony, de kövér sem, de szerinte akkor sem voltam megfelelő.. vicceskedve tesz megjegyzéseket a testemre hiába mondtam hogy ezt fejezze be mert egyszerűen annyira rosszul érzem magam már tőle. Tudom hogy le kell fogynom magam miatt akarok elsősorban mert nem jó nekem sem. De ezzel nem segít. Ráadásul ez az étel/súly kérdés világ életemben egy démon volt nekem ez rettentő érzékeny pont az életemben.
Nyilván ezek után rohadtul semmi kedvem vele semmihez, szexelni sem. Mégis kinek lenne kedve egy olyan emberrel együtt lenni aki állandóan kritizálja? És még ő csodálkozik ha kiborulok és bunkó leszek vele én is ezek utan.
Folyamatosan azt mondja nekem kell változni először!
A gyerekünkhöz végtelenül rendes, mint apa nem tudok rá rosszat mondani de velem egyáltalán nem ilyen és nem értem miért.
Egész héten én vagyok a gyerekkel mert ő a munkája miatt csak hétvégén van itthon. Nonstop anya vagyok úgymond segítség nélkül. Az se tetszik neki ha épp kupis a lakás pedig nagyon igyekszem rendben tartani és megcsinalom amit tudok de van hogy nem patika minden. Ebbe is beleköt. Nem érti meg hogy nem lehet egyedül hagyni a gyereket mert ordít.
Nagyon el vagyok keseredve mert úgy érzem ettől az embertől soha nem kapok egy kedves szót, folyamatosan kritizál és kiemeli mi nem tetszik, mit hogy kéne, vagy éppen miért nem csináltam ezt meg azt. Nyilván ezektől annyira kivagyok már hogy én is átmegyek bunkóba mert egyszerűen nem tudom már hogy értessem meg vele hogy hagyja abba.
Kezdem azt érezni hogy minden jó érzésemet irányába megöli, nem érzek már lassan semmit felé csak a negatívat. Szerintem nem is szeret, vagy fogalmam sincs miért van egyáltalán velem ha ennyire szar vagyok neki. Ölelés puszi kedveskedés nyilván semmi.
Soha nem volt ez a nagy szeretet kimutató de olyan szinten romlott ez a szitu amióta megszültem hogy egyszerűen elegem van.
Váláson gondolkodom, de előbb jó lenne tisztázni hogy velem van e a gond vagy csak tulreagalom..
De így semmiképp nem maradhat mert egyszerűen semmi önbizalmam nem marad.
válasza:Válj el tőle, mert nem szeret téged, bármit is tennél akkor is zavarná, lassan még az is fogja ahogyan a levegőt szeded.
Nem fog megváltozni, fölösleges párterápia.
válasza:Milyen volt a szüleivel gyerekkorában a kapcsolata? Nem túl vallásosan nevelték? Testvér vagy unokatestvér féltékenység/rivalizálás?
Meg lehet próbálni beadni a válást, de talán érdemes a békítési kísérletet is legalább néhány tárgyalás erejéig végigvinni.
Hátha kiderül valami, ami eddig rejtve volt előtted. Valamennyit segíthet a családsegítő szolgálat is, de inkább más irányú mentálhigiénés tanácsadás jöhetne szóba.
Akár privátban is megpróbálok építő jelleggel válaszolni valamennyit. (Az én párom is hasonló kritikus, de nem élünk együtt szerencsére.) Gyerek már nem is lesz - még örökbefogadva sem. Korunknál fogva.
Apa nélkül nőtt fel.
Sokan hozzám vághatnák hogy minek mentem hozzá de azért ez nem volt ennyire éles mint most.
Azt nem írtam ugyan de javasoltam neki hogy menjünk el pszichológushoz mindketten külön külön de nem hajlandó.
válasza:
válasza:Ha teheted, szerintem is menekülj.
Anyám élettársa ugyanilyen. Nyilván ő sem szereti, csak már 40 körüli volt, amikor összekerültek, nem jött neki össze olyan nő, akire vágyott, magára maradni meg nem akart. Anyám pedig velem egyedülállóként egyre kevésbé boldogult anyagilag, és később sem tudott volna, azért maradt. Borzasztó mérgező, én pedig félig ebben nőttem fel. Nap mint nap hallgattam, ahogy b@szogatja, hogy soha semmi nem tudott elég jó lenni neki, még a sz@r sem elég büdös, anyám meg aztán főleg se nem jó, se nem szép nem volt neki soha.
Eredmény: én egyedül vagyok és ez már mindig így lesz. Úgy kiélesedtek a radarjaim a legapróbb kis bántónak ható megnyilvánulásra, akár csak arckifejezésre is, hogy azonnal eltakarítom az életemből az adott embert. Velem senki ne bánjon így. És tudd, hogy ezen a legjobb szakember sem segít, mert a zsigerekbe épül bele. Nagyon jó technikák vannak arra, hogy hátrébb lépjek, kívülről szemléljem az adott helyzetet, felismerjem, hogy triggerel, változtassak a kommunikációmon, a viselkedésemen, de ez mind hiába. Ha egyszer bejelez a szuperérzékeny radar, onnantól taszítás, undor jön, és akkor már nem akarom tudatosan kezelni a helyzetet, megtartani a kapcsolatot, csak egyet akarok: megszabadulni. Végül mindenkitől megszabadulok, mert nincs kapcsolat, amiben soha, egyetlen alkalommal sem jelenik meg egy pici kis odaszúrás vagy pofavágás.
válasza:Egy nagy baj van veled, mégpedig az, hogy ezt tűröd és még nem váltál el.
Lehet, hogy a gyerekhez kedves, de ha a gyerek ebben a mérgező undorító légkörben nő fel az ugyanolyan káros a fejlődésére nézve.. Annyiban számít, hogy vele kedves, hogy így talán válás után normális apja lesz.
válasza:A gyerekhez kedves - MÉG!, amíg a gyerek nem akar önállósodni. Na, akkor vele is ugyanilyen undorító módon beszél majd, és földbe döngöli az önbizalmát.
Ne akard ezt neki, kérlek. Ha magadat nem is szereted, őt védd meg ettől.
Vagy ne, de akkor ne csodálkozz, ha 18 éves kora után rátok sem néz többé - mint én pl.
válasza:Egy ilyen ganéval egy percig se lennèk együtt. Ő ( még) nem fizikailag bántalmaz, hanem lelkileg tesz tönkre.
Ha nem akarod így leélni az életed, érzelmi roncsként,az önértékelésedet teljesen lepusztítva, akkor hagyd ott.
Az apám volt ilyen egyébként, anyámmal is, és idővel velem is. Ők elváltak, ami megváltás volt, én nem tartom vele a kapcsolatot egyáltalán.
Az ilyen emberek a saját frusztrációikat vezetik le másokon.
Én Direkt minden párkapcsolatomban figyeltem arra, hogy az ilyen viselkedést a lehető leghamarabb felismerjem és messzire kerüljem. Volt olyan, hogy már az első randin kiszúrtam ezt az illetőn, és második már nem volt, mert nem akartam. Felesleges időpazarlás lett volna.
Ha jót akarsz magadnak (és lehet, hogy még nem, de idővel a gyereked is szívni fog emiatt) , akkor hagyd ott ezt a barmot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!