Mi tévő legyek, ha alkalmatlannak tartom magamat és a férjemet is a gyerekvállalásra, és nem állnak le a témával a környezetünkben?

Semmi közük az életedhez és azért még ráérsz.

Férjed is stresszel rajta azért vicceskedi el, nem mer belemenni a témába.

Úgy nyiss felé hogy "figyelj ezen már nagyon kattogok, mindenki ezzel jön, te is így vagy vele?"

A félős oldalát szólítsd meg, hogy megnyíljon

#1-es se rossz. Bár, csak újabb TÉMÁT fogsz a fejedre zúdítani.

Megfognak sértődni, kicsit orrólni fognak, de ez legyen az ő bajuk. Azt tényleg tudnod kell, hogy a férjed mit gondol erről a témáról, számíthatsz e rá. Ok. Nekem nem kellett a családban magyarázkodni. Értettek a szóból. Azért család.

Másfelé meg egyszerűen csak határozott voltam.

Nem dúrva! Határozott. Ment a fanyalgas, orr felhúzás, de érezték eddig és ne tovább. Nem engedem, hogy beleszóljanak az életembe/életünkbe.

Ez tartott 3 napig. Rájöttek van más téma is mint az én/mi gyerekvállalási kedvünk.

Teljesen megértem a nézetedet.

Én azt tenném, hogy mmindig visszakérdeznék mindenfélét, hogy esetleg a másik fél is belássa egy idő után, hogy tévúton jár:

"Te mennyire érzed felkészültnek magadat egy gyerekhez? Tudsz/tudnál-e éjjel-nappal a közelében lenni, óvni, segíteni, tanítgatni? Mit gondolsz, erre a világra való ma gyerek?", stb.

Mondd ezt: "Ez a téma nem tartozik rád."

Komolyan nem értem, hogy a tudatos gyerekteleneknek miért okoz gondot megvédeni a határaikat.

A rokonoka tényleg egy mondattal le lehet állitani.

Az engem a helyedben jobban zavarna, hogy nem tudod a férjed álláspontját ebben a témában.

Mondd meg őszintén hogy te nem szeretnél és pont. Ez q te döntésed, senkinek semmi köze hozzá.

Viszont a férjed jó lenne tudni mire vágyik, elég fura hogy egy ilyen alapvető dolgot nem tudsz róla.