Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van olyan pár, aki kiköltözött külföldre? Hogyan küzdöttétek/küzdenétek le ezt az ellentétet?
Itthon elég jól élünk. Pénzügyi problémánk nincs, 1 gyerekünk van, de szeretnénk még kettőt. Én leginkább miattuk szeretnék elmenni Magyarországról. A romokban fekvő oktatás/egészségügy gyakorlatilag arra kényszerít, hogy megtakarítás egy nagyon nagy hányadát magániskoláztatásra költsük majd, ami ezek után megmarad, azt pedig a nyugdíj hiányának pótlására vagyok kénytelen eltenni (fizetek adót temérdeket, azonban nincsenek tévképzeteim afelől, hogy 30 év múlva mennyire lesz működőképes a nyugdíjrendszer). Ha ezeken problémákon túl is teszem magam, akkor is itt van a mindennapos sárbatiprása különféle jogoknak, stb.. Mindegy, nem panaszkodni jöttem ide, a lényeg, hogy egyszerűen boldogtalan vagyok itthon a jövőkép hiánya miatt.
Külföldre tudnék menni szakmán belül, jó fizetést kapnék kint is, de kétségtelen, hogy a magasabb megélhetési költségek valamelyest árnyalják majd a dolgot. A probléma nem is ez, hanem a következő:
Feleségemmel akármikor beszélünk a dologról, ha csak a logikát nézi, ő is menni akar. Viszont azt mondja, hiányozna neki a család. Ész érvek szerint ő is menne, érzelmek szerint viszont inkább maradna. Ő kint attól fél, hogy boldogtalan lenne, én viszont itthon vagyok egyre boldogtalanabb.
Nem tudom, mitévő legyek.. Volt valaki hasonló helyzetben?
Én még egyedülállóként sem mertem ezt meglépni, bár lehet, hogy kicsit bánom is. Nekem is ugyanez volt a problémám, mint a feleségednek, egyre idősebb az édesanyám, nagyon zavarna, hogy ha bármi baja van, nem tudok azonnal elindulni hozzá. Illetve, alapvetően is sokkal kevesebbet látnám a családot, mint most, pedig így is csak havonta kb. egyszer tudunk összejönni.
Nagyon nehéz döntés, még másik városban költözni is, nem hogy külföldre, ahol aztán tényleg minden nagyon más. Ismerősi körökben azt mondják, legalább két év, mire megszokja az ember, addig viszont nagyon nehéz lelkileg. Utána persze lehet (sőt, egyre biztosabb) hogy jobb lesz, mint itt, de azt az időszakot túl kell élni. És persze mindig benne van a kockázat, hogy valamiért anyagilag vagy érzelmileg mégsem jön be az új élet. Ezeket mind mérlegelni kell, ami nagyon nehéz döntés, nem irigylem egyikőtöket sem.
Mi 4 éve jöttünk ki, két gyerekkel. A kicsi itt kezdte az ovit, a nagy sulis. Nekünk bejött.
Az orvosi ellátás nem tökéletes, de sokkal jobban működik még így is. Millió támogatás van a gyerekekre. Szerintem jobb az iskolarendszer is. Például simán van árjárás a gimi és a "szakközép" közt. Például ha nyelvi hiányosságok miatt voltak eleinte gyengébbek a jegyek, de idővel kiderül, hogy jók a képességei, simán átteszik. Ugyanez fordítva is lehetséges, és nem élik meg tragédiának. A covid miatt több gyerek ismételt évet a szülők kérésére. Oviban is lehet maradni plusz egy évet, és nem szenved a gyerek hátrányt.
A munkahely meg olyan, amilyet tudsz intézni. Életem legjobb és legrosszabb munkája is itt volt. A jó az egészben, hogy akkora a munkaerőhiány, hogy úgy váltogathatod az állást, mint más a bugyit. Nem kell az első szærban megragadni a nyugdíjig.
Az biztos, hogy a költségek is mások. Ha ti havonta akartok hazajárni, meg nagyvárosban béreltek lakást, az elviszi a pénzt. A legtöbb "külföldre" igaz, hogy hatalmas különbség lehet a bér és a megélhetés között, területtől függően. Ökölszabály, hogy ahol sok a migiri, ott drága az albérlet, ha van egyáltalán. Hiába tűnik elsőre egyszerűbbnek sok magyar közelében lakni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!