Hogyan változtassak?

"Nem tudom mit tegyek, félek attól, hogy ő is el fog hagyni"

Ne félj, hanem bízz benne. Szeret és veled akar maradni. Örülj neki, örülj, hogy együtt vagytok, és ezt mutasd is ki.

Szerintem ez a fajta gyerekkorból eredő kötődési probléma szakemberre szorul, próbálj meg eljutni pszichológushoz, ha van rá lehetőséged.

Sajnos így önbeteljesítő jóslatként működik az, hogy a félelmeidből eredő viselkedéseddel idővel eltaszítod magadtól és te magad okozod azt, amitől a legjobban félsz.

Hamar kell lépned, mert egyelőre még egyértelmű, hogy a párod nagyon szeret és amíg tud kitart melletted, azt viszont sajnos nem várhatod el, hogy egy életen át elviselje a féltékenységet és balhékat és ne ábránduljon ki.

Pszichológus sürgősen!

"Egyre többször jutok oda gondolatban, hogy inkább az életemet eldobom magamtól, mintsem újra engem hagyjon el valaki."

Neked a kisbabád nem számít még egy kicsit se? Ennyire 🌲szfüggő vagy?😱

Eszem megáll, hogy ennyire oda vagy a 🌲szért!

Ezt csak terápiás segítséggel tudod megoldani. Ma nézz ki pár szakembert, Holnap hívd fel őket, kérj online időpontot

Pszichológus kereső facebook oldal. Nem kell kiirni kérdést, mert 2 hónap mire megjelenik. Vannak sokan hasonló problémával, keress rá az ajánlkozó szakemberekre.

Elég online is, én is ugy járok és teljesen jó

Nem tudom felfogni, mert mást az "anya" gyermekotthonba teszi a gyerekét, vagy az apja elhagyja és mégse traumázik, hogy más is elfogja.

Azért hagyod el apád, vagy anyád, mert együtt nem jöttek ki és mert nem értél neki semmit, utolsó szemétláda. Te meg hagyod, hogy a semmirekellő féreg tönkretegye az emberi kapcsolataid, sőt olyan mélyen vagy a szarban, hogy még az életed is eldobnád a f*rok miatt jelenleg. Amikor bármikor elhagyhat, nem kell hozzá trauma, untig elég, hogy rád un, másba szeret belé, vagy ne adja Isten megh*l.

A távozás normális dolog, sajnos élni kell vele! Itt kérdezősködsz, hogy mit kezdj magaddal, amikor mindenkinek nyilvánvaló, hogy szakemberre van szükséged! Évek óta szenvedsz, ahelyett, hogy már rég hozzáfordultál volna és most a férjed a célpont. Hát ne haragudj de aki az életet elszedné a f*rok miatt, hogy el ne hagyja és a gyerekét ugyan annak/hasonló elhagyásnak tenné ki az önző "anya" és f*széhes !

Amúgy meg ha az életedet végigkísérte a trauma és eszedbe se jutott a terápia, akkor meg nem érthető, hogy minek a fenének vállaltál gyermeket a ferjeddel!

Felelőtlen és igen egoista vagy, tönkreteszed magadon kívül a gyermeked életét és a férjedet is!

Neked nem futott meg át az agyadon egyszer se pszichoterápia és az, hogyha öngy*lkos lennél az hogyan hatna a családra? Sajnálod magad és teljesen mást figyelmen kívül hagysz.

"Igenis fontos a gyerekem, de mivel jobb neki az, hogy egy lélekben és fejben problémás anya neveli fel?

Milyen élet várna rá úgy hogy az anyja képtelen normálisan kötődni, szeretni"

"Nagyon fontos" ha ezt írtad:

"Egyre többször jutok oda gondolatban, hogy inkább az életemet eldobom magamtól, mintsem újra engem hagyjon el valaki."

Tudom hogy nem pont a himbilimbi miatt történik mindez, nem ő a kiindulópont, de most az van a soron, most miatta mártírkodsz!

Hihetetlen, hogy valaki ennyire buta, hogy pszichológus élete során nem jutott eszébe, vagy szégyell segítséget kérni és hogy most inkább eldobná az életét és a családját tenné ki traumának, csak azért, mert gyáva még élni is.....