Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Válóok, vagy túlzok?
Röviden annyi az előzmény, hogy férjemmel külföldön dolgozunk periodikusan, probaljuk a 0-rol felépíteni az életünket.
Jó pár napja furcsán éreztem magam, vettem korai terhességi teszteket és mint kiderült védekezés mellett terhes maradtam. Lesokkolt teljesen, legalább 2-3 évre konkrét terveink voltak, később szerettünk volna családot és azóta minden napom azzal telt, hogy agyalok mi lenne a legjobb döntés és rengeteget sírtam. Végül arra jutottunk, hogy mindenkinek az a legjobb, ha most nem tartjuk meg, nincsenek körülményeink, itthon egy fizetésből pedig nyomorognánk.
Elindultunk haza, hogy itthon “megoldjuk” ezt, és az úton jöttek a problémák amik miatt most is alig térek magamhoz. Az első ott kezdődött, hogy egy eléggé ramaty céges autóval jöttünk,s néha átvettem a vezetést, amikor is kb apróságok miatt förmedt ràm. Pl nem engedtem fel a kuplungot elég hamar stb, rendesen felemelte a hangját és ütögette a lábát, hogy nem igaz h ennyit nem tudok. (Évek óta vezetek, ennél nagyobb hibám sosem volt)
Aztán én szerettem volna egy másik útvonalon jönni, azzal párhuzamos amelyiken jöttünk,-ugyanolyan távolságra is- mert útba esett volna anyukám(megleptem volna, nem tudta hogy jövünk) a férjem pedig teljesen ellenszenvesen kijelentette hogy nem megyünk azon az útvonalon. Próbáltam teljesen normálisan rájönni, hogy mégis miért, amire megint felemelte a hangjàt, hogy arrafele rossz az út, az autó esik szét, anyám amúgyis jön majd ide, és “miért nem jöttél egyedül akkor?!” Mondattal fejezte be. Ez már teljesen szíven ütött, hiszen nem egyedül estem teherbe, hogy mondhat ilyet?!
Ezután pedig éreztem, hogy elkezdek vérezni, tehát vetélésem lett…lehet a stressz is, vagy a napokban esedékes menstruációm is épp most jött… Újra megijedtem, sírtam de a párom végig egy szót sem szolt hozzám.
Valahol “örülök” hogy a természet megoldotta ezt, de mélységesen bánt a ferjem viselkedése és óriásit csalódtam. Azt érzem, hogy ez a helyzet megmutatta mennyire is törődik velem. Korábbi vita ide- vagy oda, ha a terhes feleséged elkezd vérezni legalább megkérdezhetné hogy hogy vagyok?!
Itthon elvégezte a dolgát majd este be bujt /volna/ mellém ha engedtem volna.
Még most is alig térek magamhoz, rossz és sokkoló élmény de ami őt illeti… bocsánat ha kicsit zavaros, nagyon nehèz most nekem.
válasza:Nem tudom más hogy gondolja,nálam ez válóok. Hiszen vérzel, elvetélsz, és akkor annyit se mond, hogy bú vagy bá.
Az ilyen férfi nem társ,nem partner. Nem törődik veled a legkritikusabb helyzetekben.
Azért is meglepő a viselkedése mert amíg kint tanakodtunk, hogy mi legyen nagyon megértő volt és úgy tűnt teljesen felelősséget is vállal. Szive szerint megtartotta volna, szeretett volna apa lenni, azt mondta ha úgy akarom akkor ő dolgozik majd keményen, kijön külföldre amíg lesz házra való stb még örültem is a hozzáállásának.
Szóval nem tudom mire vélni, hogy apróság miatt nekem esik, normális hangnem helyett kiabálva magyarázza, miért ne álljunk meg anyámnál… s látva hogy vérzek egy szót sem szól, teljesen úgy érzem, hogy semmit nem jelentek neki. Nem tudom miért vett nemrég feleségül, és én komolyan hűséget esküdtem de szerintem nem ezt érdemlem.
válasza:
válasza:Màr most bekapcsolhat a gyerekvedelmi üzemmod hogy neki nem ezt szánod.
(Ez a védekezés mellett duma igy a 21.században azért erős.)
válasza:Szerintem hagyd, hogy lenyugodjanak a kedélyek és aztán beszélj vele arról, hogy neked ez a reakció baromi rosszul esett, egy nagoyn kritikus helyzetben voltatok, az autó is kibszott idegesítő volt, érted, hogy feszült volt ő is, de rosszul esett, hogy ennyire nem tudta kontrollálni a saját feszültségét, ilyen szinten nem figyelt rád.
Mert valójában szerintem ennyi történt. A terhesség nem játék, ahogy az abortusz sem. Egy tragacs autó baromi idegesítő lehet, és azt sem tartom kizártnak, hogy pl párás, meleg levegőben az amúgy is feszült idgek egyszerűen elviselhetetlenné tették az egész helyzetet és csak a "takarodjunk már ebből a helyzetből végre" üzemmód lépett érvénybe, azaz minél hamarabb megszabadulni a stresszes helyzettől.
Ez iszonyatosan ingerlékennyé teszi az embert.
Persze ez még mindig nem indok arra, hogy a házastársunk ellen forduljunk, aki ráadásul pontosan ugyanezen megy át, sőt, tekintve, hogy belé fognak feldugni egy rotációs kapát, méginkább feszültebb.
És akármennyire is sablonosan hangzik, a terhesség bizony olyan hormonális dózist ad, ami már a legelső hetekben is érzelmi hullámvasútra küldi a nőt.
Tudom, a feleségem épp terhes, a minap azon sírta el magát, hogy a levestészta nem puhult meg eléggé:D
Én tudatosan készültem erre, így eddig azt hiszem egész jól cipelem az ő érzelmi szeszélyeit, de a nemkívánt terhesség bizony nem épp az a helyzet, amikor a férfi erre a teherre fel van készülve és hajlandó is vállalni.
Innen így utólag nézve annyit kellett volna, hogy minden sértődés nélkül cseréljetek, vezessen tovább ő, te nem vagy olyan érzelmi és idegrendszeri állapotban, hogy tudj vezetni. Ezzel neki kontrollt adsz, magadról meg leveszel egy nyűgöt, ami a vezetésbe való beleugatás. Neki is jobb, mert kevésbé érzi magát kiszolgáltatva, és neked is, mert nem bszogatnak, mikor amúgy is van épp elég bajod:D
Összességében meg azt tudom javasolni mindne jövőbeli helyzetre:
Nyugodtan fejezzétek ki a másik felé, ha feszültek vagytok és pl csendre vagy épp támogatásra van szükségetek a másiktól.
Azt is ki szabad - sőt, kell - fejezni, ha egy adott helyzetre nem érzitek felkészültnek, alkalmasnak magatokat. Pl te most túl feszült vagy ahhoz, hgoy tovább vezess, pihenésre van szükséged. Ez egyébként a terhességgel karöltve egy aduász, hisz ki meri megkérdőjelezni azt, ha egy terhes nő elfárad? :D Kétlem, hogy egy férfinak joga lenne hozzá, hisz fogggggalma sincs milyen érzés lehet.
Egy krízishelyzet rossz kezelése, ennyi történt. 12 év kapcsolat (amiből 6 év házasság) bizton állíthatom: ez előfordul. A fontos az, hogy átbeszéljük, tudatosítsuk egymásban a saját érzéseinket, és tanuljunk belőle magunkról, egymásról.
Szóval semmi esetre sem válóok. Ilyennel tele van az élet, a lényeg annyi, hogy tanuljunk belőle és fejlődjünk.
ha nem hajlandó a másik fejlődni, na, az már más kérdés...
válasza:4es
"(Ez a védekezés mellett duma igy a 21.században azért erős.)"
Mmmmiértis?
válasza:Köszönöm a szépen kifejtett válaszodat!
Igen, valóban meleg volt ès az autó fura hangjai sem voltak biztatóak, a feszültség adott volt. Viszont szerintem ez nem indok arra, hogy ha pl én egy apró kérdést teszek fel, hogy miért nem mehetünk el anyámhoz, le legyen kiabálva a fejem, ráadásul közben akkora kanyart vett, hogy azt hittem feldől az autó.
De itt most inkább az fájt, hogy “miért nem jöttél egyedül?”/abortuszra/ és amikor vérezni kezdtem meg se hatotta. Azért akármilyen ingerült vagyok, ha látom hogy a másik rosszul van és fáj valamilye, törődöm vele. Ès itt most nem náthás voltam, hanem konkrétan az ő ‘embrióját’ is vesztettem el…😣 Nem tudom, hogy elfog e ez múlni nyomtalanul, nekem teljesen annak a jele, hogy nem számítok neki és nem törődik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!