Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez mitől lehet?
Házas vagyok, feleség, gyerek, jó munkahely, gyakorlatilag meg van mindenem. Viszont az elmúlt pár évben egyre jobban azt érzem hogy az egész egy nagy semmi, ez nem érték, az egész életem egy hulladék. Tükörbe nézve utálom a látványt, egy óriási nullának érzem magam. Nem az van hogy nem értem el semmit, mert az összes célomat elértem, meg van még egy csomó, hanem azt érzem hogy mindenki jobb, értékesebb és szebb nálam, még ha ez most furán is hangzik. Itt olvasva a hozzászólásokat önkéntelenül is összehasonlítom magam, az utcán járva-kelve folyamatosan nézek más férfiakat és mindenkit sokkal jobbnak látok magam körül. Autót vezetve ha leelőz valaki akkor azt érzem hogy milyen béna vagyok, biztosan meg akar alázni. Egyszerűen mindent magamra veszek. Otthon nem akarok szexelni, mert a legkisebb dolgot is sértésnek veszek, és azt érzem hogy kevés vagyok mint férfi. Már ott tartok hogy nem beszélgetek emberekkel, hidegen hagy bárki és bármi, annak örülök ha valakinek nem sikerül valami. Akkor azt érzem hogy mások is hibáznak.
Elviselhetetlenné vált az életem önmagam számára, már a megélhetésemet fenyegeti. Nem tudok magamba tartani semmit, elég élesen fogalmazok, és nagyjából az ismerőseim 90%-át már elveszítettem. Baromira zavar bennük minden. Ha csak tehetem nem mozdulok ki. Otthon nem akarok kommunikálni, mert csak veszekedés lesz a vége. A feladatokat direkt szabotálom, azt akarom hogy otthon se működjön semmi. Nem intézek el semmit, mert ott a hibázás lehetősége, és ez rám nézve végzetes lenne. Valami baromira nagy közönnyel és utálattal állok az emberek felé, ugyanis azt érzem hogy az emberiség legalját képezem minden téren, és ezért mindenki meg akar alázni. Mindenki engem néz, azt várják hogy hibázzak és akkor rajtam élcelődnek. Sokszor amikor vezetek, késztetést érzek arra, hogy nyomjak egy padlógázt és lehajtsak az útról neki egy fának. Ezt mindig elképzelem!
Nem tudom az okát, de teljesen megszállt a dolog, egyfajta végzetes önutálatot érzek.
Volt valakinek hasonló?
válasza: válasza:
válasza:Mikor töltöttél hosszabb időt (minimum 72 óra) teljesen egyedül?
Jobb esetben egy hét izoláció helyre hozna, de valószínűleg nem úszod meg a pszichológust.
válasza: válasza:Szerintem ez már az a szint, hogy kelleni fog pszichológus.
Ami segíthetne, ha elkezdenél jót tenni emberekkel, akár önkéntes munka, ha törődnél rászorulókkal. Ilyesmi.
válasza:Ez nem a házasság kategória, önmagaddal van baj. Tehát ezt akkor is leírnád ugyanígy, ha mondjuk nem házas lennél, hanem szándékosan egyedülálló.
A legdurvább a leelőz a kocsi, és megsértődsz rá. Ő csak jobban siet haza tévét nézni...
válasza:Nem vagyok pszichológus, de szerintem ez messze túlmutat a sima kisebbségi érzésen.
Addig menj el dokihoz és kérj segítséget, amíg még rendbe lehet hozni az életed. Így nem sokáig leszel házas, minden családtaggal megromlik a kapcsolatod, elveszted a munkád, és akkor tényleg joggal fogod ezeket érezni.
7. Pont ezt csináltam mindig is. Lehet hogy ebbe fáradtam bele?
8. Mindenből versenyt csinálok már, sőt ott tartok, ha valaki eldob egy szemetet a földre, éktelen haragra gerjedek. Mintha az egész arról szólna, hogy mindig minden szabály csak rám vonatkozna. Az autóvezetésnél is betartom a kresz-t, ha valaki leelőz akkor ő nem tartja be, és még pancsernak is néz. Nem mintha én nem tudnék odalépni. A házasság meg abból frusztrál, hogy nem tudom miért van velem a feleségem, egy oltári lúzernek látom magam, és azon filóztam hogy jobb is lenne ha otthagyna. Egyből megsértődöm rá mindenért, azt érzem meg akar alázni. Ilyenkor fogom magam és lelépek otthonról, majd 3 nap múlva hazamegyek, de kezdődik minden előről. Tehernek érzem őket is, nem érdekel a gyerek bizonyítványa sem. Vele sem beszélgetek 1-2 sablon mondatnál többet. Nagyjából a komplett világot érzem tehernek. Még a hobbijaimat is abbahagytam. Nem találok támpontot vagy fogózkodót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!