Aki férfiként gyereket vállal, az hogy tudja elfogadni, hogy potenciálisan nulla lessz a szexuális élte?

"Értem én hogy neki nincs kedve, nem erőltetem. De azt is érteni kellene, hogy a férfi attól még működik hogy a nő épp nem."

Neked meg azt kéne érteni - ha nem, akkor annak a levét iszod :) -, hogy te már ki vagy választva. Innetől ha nincs kedve, az csak rajtad múlik.

Csináltál valamit, ami miatt kiábrándult belőled, vagy éppen nem csináltál semmit, nem cirógattad meg testét-lelkét. Nem ismered, nem tudsz neki kedvet csinálni. Mitől legyen kedve? Csak tetőled lesz kedve.

Neked kell őt szeretni.

Te vagy az afrodiziákuma, csak kikapcsoltad magad.

A mostani férjemmel már 10 éve 2 naponta van szex, úgy, hogy gyerekünk is van :) Ő minden egyes nap kedveskedik és elcsábít :)

Kimondtad a lényeget

Ha minden egyes nap kedveskedik és elcsábít, nekem is kedvem lesz az Ő kedvében járni akár anál akár orál

A baj hogy nagyon sok férfi a "kedveskedik, elcsábít" = "Jól nézel ki baby!" "Jó lett ez a vacsora, finom" "Hoztam neked egy Balaton szeletet"

és ebben ki is merült.

Szóval nem tudjátok hogyan kell kedveskedik, egy nőt naponta elcsábítani

"ha ő felkel a gyerekhez éjszaka (nem egyszer - kétszer, hanem mindig) én tudok aludni, este ő fürdet, ő etet, én pedig tudok a gyerek mellett magammal IS foglalkozni

tehát ő bevásárol, megfőz, és a takarításban is segít

akkor én nem látok okot arra, hogy ne legyen jó a szexuális életünk, hiszen kipihent, kisimult tudok maradni"

be szép is lenne, ha ilyen egyszerű lenne...

valójában az emberi szexualitás sokkal bonyolultabb, mint egy pénzbedobós automata.

Azt ne felejtsük el, hogy van egy harmadik fél is: a gyerek.

Egyeseknek "könnyű" baba jut, aki végigaludja az éjjelt és csak etetésre ébred, másoknak "matrica", akinek vagy hasfájástól vagy szimplán a veleszületett deafaultja miatt nonstop igénye van arra, hogy az anyján lógjon. Ha egy ilyen babát még ISZSZ is etet ráadásul, akkor ember legyen a talpán, aki külön ágyban tudja tartani...

És erre nulla, azaz NULLA befolyásod van szülőként. Esetleg a szoptatást tudod tudatosan megvonni, de attól még maradhat a baba többemberes.

Nekem mázlim van, de azért egy-egy fog/hasfájós éjszakán emlékeztet rá a gyermekem, hogy milyen lenne egy kevésbé könnyűvel 😅

De ilyenkor jön az, amit írtam: mennyire tudnak házasok maradni a szülőség mellett. És ehhez kell egy állati megértő, plusz minden értelemben teljesértékű apuka, és egy olyan anyuka, akinek van igénye, hogy foglalkozzon a párjával is. Nagyon könnyű bekerülni ebbe a mókuskerékbe, hogy hulla vagyok, feszült leszek a másikkal, nincs szex, még feszkósabbak leszünk, és utána már azért nem találnak ki semmit (bébicsősz, megpróbálni kiságyba szoktatni, kóbor numera délutáni alváskor, stb), mert kedvük sincs egymáshoz az első pár hónap gyötrelmei után.

A hormonális oldal is létező probléma, de azt meg akkor kezeltetni kell. Nagyon sok betegség ki tud alakulni szülés után, az eltűnő libidó is lehet egy tünet. Akinek meg pl endometriózisa van, lehet pont fordítva is, hogy átmenetileg visszahúzódik, ők meg nyerhetnek is a szüléssel néhány jó évet. Ezek nagyon egyedi dolgok.

És ne feledjük a borzalmas szülési körülményeket, sokat olvasni, hogy annyira szétszakadnak néhányan alul, hogy azért nem képesek élvezni a szexet. Itt is tud segíteni a férfi annyiban, hogy kiáll a tehetetlen felesége mellett a kórházban, és nem egy PTSD-ben szenvedő anyát visz majd haza.

És ha már szülőszoba... nemrég olvastam olyan kérdést is, hogy volt-e aki megundorodott a párjától valamiért? Na tippelj, mi volt az undor fő oka...